Nagyinterjú Priskin Tamással – 1. rész

A Sportolunk.sk polgári társulás beszélgető estjének vendége volt a magyar válogatott támadója, Priskin Tamás, aki több kérdést is megválaszolt. Az interjú első részében a magyar válogatottról, az Európa-bajnoki szereplésről, a válogatott edzőiről és a világbajnoki selejtezőről nyilatkozott.

A világbajnoki selejtezőkről, a kevesebb játékpercről és az esélyekről:

Otthon Svájccal egy pontot mindenképpen megérdemeltünk volna. Úgy érzem, nem szabad elégedetlennek lenni, a következő mérkőzésen megyünk Portugáliába, aki ellen az EB-n is megmutattuk, hogy van keresnivalónk. Bízom benne, ezúttal nem a döntetlen, hanem egy góllal a győzelem is meglesz.

Én mindig pozitívan élem meg a válogatottat, nem arról szól, hogy ki és mennyit játszik. Az a legfontosabb, hogy egy irányba húzzunk és nyerjünk. Ha 10 percet játszok, vagy ha kezdek, akkor is örülök. A válogatott az másról szól. Ha klubcsapat lenne, nem biztos, hogy boldog lennék és zavarna a helyzet. De a válogatottban az a legfontosabb, hogy ott vagyok. Lényegtelen, hogy ki lövi a gólt, a legfontosabb hogy elérjük, amit akarunk. Az EB-n is az volt az erőnk, hogy egymást segítettük.

Ha reálisan nézzük, és nem álmodozunk, a harmadik hely lehet az elérhető. Egy csoportban vagyunk az Európa-bajnokkal, továbbá itt egy svájci csapat, amely mindig kint van a nagy tornákon. Ezt most is bizonyították, vezetik a csoportot. A múltban viszont mi is bebizonyítottuk, hogy a nagycsapatok ellen is tudunk jó teljesíteni, miért ne lehetne így a jövőben is. Svájc ellen jó lett volna a döntetlen, mert nem szakadtunk volna le tőlük. Kénytelenek leszünk egy bravúrt behúzni és akkor bármi megtörténhet.

Az Eb-selejtezőkről és az edzőkről:

Hosszú volt az Eb-selejtező, melynek Pintér Attilával vágtunk neki. Mindenki meglepődött, hogy őt nevezték ki kapitánynak. A kapcsolatunk nagyon jó volt, az első selejtezőmérkőzésen is játszottam, gólt is lőttem. Ő inkább a munkában hisz és a taktikai részben. Voltak rosszabb eredmények és a szövetség a csere mellett döntött.

Dárdai Pálról:

Pintér Attila után jött Dárdai Pál, aki egy óriási változás volt számunkra. Olyan pluszt hozott a csapathoz és a magyar futballba, ami szerintem hiányzott. Ezt most is bizonyítja a Herthánál. Szerintem, ami a legfontosabb, hogy ő még nemrég játékos volt és tisztán látja, mit gondolhat és érezhet egy játékos. Sokkal szabadabb kezű volt, sok mindent a pályán kívül a játékosra bízott. Egy profi játékosnak tudni kell viselkedni a pályán és azon kívül is, és ezt nagyon jól szabályozta. Továbbá elhitette a játékosokkal, hogy képesek vagyunk bárkit megverni. Nagyon jó taktikája volt, ami bejött és többször megmondta, hogy a mérkőzés például a 80. perc után fog eldőlni, a finnek ellen is így született Gera gólja. Amit eltervezett, azok bejöttek. Minden egyes játékossal elhitette, hogy ezt véghez lehet vinni. Sajnálatos módon nem folytathatta a válogatottnál és Bernd Storck vette át a munkát. Ők már régebb óta ismerték egymást. Stock úr már akkor az MLSZ alkalmazásában állt, így tisztában volt a kerettel.

Bernd Storckról:

Úgy érzem, nála is nagyon jó kezekbe kerültünk, hasonlóan jó edzőnek tartom, mint, Dárdai Pált és sikerült véghez vinni azt, amiről mindenki álmodott. Nem volt egyszerű. A selejtezőnek volt több fordulópontja. Sokkal előbb kijuthattunk volna, például ha Észak-Írországban a 96. percben nem kapunk gólt, akkor már kijuthattunk volna. Úgy éreztük, nekünk ez van megírva, a legnehezebb módon kell kijutnunk, a selejtezőn keresztül.

A norvégoknak lőtt gólról:

Én mindig azt mondom, a gól a pálya hibája volt. Felpattant a labda, lecsúszott és pont jó helyen kötött ki. Fejben így terveztem, és szerencsére a pálya is hozzásegített. A viccet félre téve, az indításkor az volt a fejemben, hogy a hosszú oldalt célzom meg. Láttam a másik oldalon az érkező Dzsudzsák Balázst, kaptam is volna a fejemre, ha nem rúgom be és nem passzolom le. Hála Istennek, így sikerült és boldog vagyok.

Élete gólja a norvégok ellen:

Igen, így is mondhatjuk. A magyar válogatottal már régóta vártunk, hogy egy nagy eseményre ki tudjunk jutni és én is hozzá tudtam tenni egy ilyen góllal.

Az EB hangulatról:

Engem a hangulattól most is kiráz a hideg. Manapság az internet mindenhova eljut, láttuk a képeket és a videókat. Azt nem tudtuk átélni, mi is folyik idehaza és az emberek milyen lázban élnek, mert az edzésekre és a mérkőzésekre koncentráltunk. De próbáltuk követni és minden óriási plusz volt számunkra. A stadionokban a meccsek előtt is láttuk a rengeteg magyar szurkolót, ez nagy erőt adott. Ezért is mondtuk mindig, mi 12-en játszottunk.

Az Európa-bajnokságról:

Majdnem két hónapot voltunk együtt a csapattal, de számomra ez olyan volt, mintha 10 nap lett volna. Nagyon gyorsan elment az idő, pörögtek az események. Mindenki várta az EB-t és jól érezte magát. Ezt mutattuk a mérkőzéseken is. Az egész csapat azt várta, hogy minél tovább meneteljünk.

Nehéz leírni az Európa-bajnokság hangulatát, ezt át kell élni, hogy mi is az, amit ott éreztünk. Szerintem az első meccs volt a kulcs, magabiztos győzelmet arattunk egy olyan osztrák csapat ellen, amely azt hitte, lemos minket a pályáról. A győzelem nagy lökést adott a csapatnak és attól kezdve a játékosok megmutatták az erejüket és jöttek a szebbnél szebb mérkőzések és gólok. Sajnálom, hogy a belga meccsel véget ért az egész, mert ott lettem volna az utolsó napig, de sajnos ez nem sikerült. Remélem, a jövőben még lesz hasonló esemény, melyet így átélhetünk.

Számomra a legfontosabb az az volt, hogy ott lehettem. Az EB előtt volt egy komoly sérülésem, sajnos megsérült a térdem a horvátok elleni mérkőzésen és egy hónapot kellett kihagynom, ezzel az EB részvételem is veszélybe került. Szerencsére rendbe jöttem és a végleges keretbe kerültem és játszhattam is.

Kedvenc válogatott edzőjéről:

Lothar Mathäusnál mutatkoztam be, nem hivatalosan a Real Madrid, utána már hivatalosan az argentinok ellen. Az összes edző közül a Dárdai Pált mondanám, de mindenkit kiemelnék, mert aki a csapatnál volt, az mindig a maximumot nyújtotta. De a legjobb Dárdai Pál volt.

A magyar válogatottságról:

Szerintem nem is döntöttem el, mert végig az volt a célom, hogy magyar válogatott lehessek. Fiatalon Magyarországra kerültem és meg sem fordult akkoriban a fejemben, hogy szlovák válogatott legyek. Elég hamar, 18 évesen bemutatkozhattam a magyar válogatottban. Nem fordult elő, hogy döntenem kellene. Mindig is a magyar válogatottban akartam szerepelni. Örülök, hogy ez összejött. Jelenleg 60 válogatottságnál tartok, kitűzött cél nincs, minél több szereplés lenne a legjobb. A Király Gabit nem fogom utolérni, 40 évig nem biztos, hogy bírnék focizni. Minél több, az a lényeg és majd meglátjuk, hogy mennyi lesz.

A 2006-2007 közötti gólsorozatról:

2006 vége és 2007 eleje között öt mérkőzésen hat gólt szereztem. A remek sorozat annak köszönhető, hogy remekül kiszolgáltak a társak. Abban az időszakban huzamosabb ideje a csapatban lehetőséget kaptam, stabil kezdő voltam. A válogatottban több fiatal játékos is szerephez jutott. Hála Istennek megtaláltam a góllövő cipőmet, akkor kerültem ki Angliába és jó formában voltam.

A válogatott és a szurkolók remek kapcsolatáról:

Nagyon örültünk neki. Ezt a csapatkapitányunk, a Dzsudzsák Balázs is hangoztatta, hogy egymásra talált a csapat és a szurkolótábor. A szurkolók és a támogatásuk nélkül nem sikerült volna kijutni az Európa-bajnokságra és ott egy remek teljesítményt nyújtani. Amikor kiléptünk a pályára és a mérkőzés előtt több tízezer szurkoló volt Franciaországban, elképesztő erőt adott. Ezt nem lehetett szavakkal leírni. Bízom benne, a pályán a jó eredményekkel tudjuk megköszönni a támogatást.