Nagyinterjú Priskin Tamással – 2. rész

A Sportolunk.sk polgári társulás beszélgető estjének vendége volt a magyar válogatott támadója, Priskin Tamás, aki több kérdést is megválaszolt. Az interjú második részében klubcsapatairól, a Slovanról, a DAC-ról, a DAC stadionról, a felvidéki mentalitásról és a futball utáni életről nyilatkozott.

Priskin Tamásssal készült intejrú 1. fele itt megtalálható.

Komáromról és a kezdetekről:

5 évesen kezdtem el focizni az Eötvös iskolában. Innét kerültem az KFC-be, ahol 6 éves koromtól 13 éves koromig fociztam. Győrben kezdtem a középiskolát. Volt egy komáromi srác, aki akkor a győri csapatban focizott, intézett egy próbajátékot, amely jól sikerült és így ragadtam a győri csapatnál. A szüleim ma már Győrben laknak, de a nagyszülők még Komáromban. Ha időm engedi, őket mindig meglátogatom. Van még 1-2 barát is, akivel tartom a kapcsolatot.

A győri ETO-ról:

Nekem Győr a szívem csücske, ott lettem profi labdarúgó, ott nevelkedtem 14 éves koromtól 19 éves koromig, 5 éven keresztül. Sajnos csak egy évre tudtam visszatérni. Rengeteget kaptam a győri csapattól, sok mindenre megtanítottak. Akkor szakadtam el a családtól és kezdtem önállósodni. Ez fontos volt a jövőre nézve, korán hozzászoktam az önállósághoz és könnyebb volt külföldre kimenni. Győrben olyan edzők voltak, mint Varga Zoltán, akinél bemutatkozhattam az első osztályban és Reszeli Soós István, akinél stabil kezdő lettem. Sajnos már mindketten távoztak közülünk. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

Az angol Watfordról:

Úgy tudom, volt más lehetőség is az átigazolásra. Az volt a fontos, hogy az ajánlat megfeleljen a klubnak is. Watford volt megfelelő akkoriban az ETO-nak, aminek nagyon örültem. Ki kellett mennem egy két hetes próbajátékra, pár mérkőzést kellett játszanom. Végül sikerült kint ragadnom és 6-7 évet lehúztam Angliában. Ha jól tudom, 1 millió fontért váltottam klubot, akkoriban ez hatalmas összeg volt.

Amikor oda kerültem, szintén Premier ligás csapat volt, karrierem során a legszebb külföldi állomás. Ott éreztem magam a legjobban. Nagyszerű klub, nagyszerű csapat volt London külvárosában. Karrierem legszebb három évét töltöttem ott. Van 1-2 játékos és egy fizioterapeuta, akivel szoktam beszélni és tartom a kapcsolatot, de most már teljesen kicserélődött a klub vezetősége. Egy ember, aki akkor is ott volt, az Elton John, a csapat legnagyobb szurkolója és jelenleg is a tiszteletbeli elnök. Találkoztam is vele, meg is hívott a budapesti koncertjére.

A további klubokról: Preston, Ipswitch, QPR, Swansea, Derby County

Angliában van egy olyan szabály, hogy ha a játékos kevesebbet játszik és kéri az edzőt, engedjék el kölcsönbe, el tud menni bajnokság közben is, nem kell megvárni az átigazolási időszakot. Így elmehetek akár egy hónapra is, 3-4 mérkőzést játszani. Mikor fiatal voltam, kevesebbet játszottam és ezt a lehetőséget kihasználtam. Voltak megkeresések és elmentem kisebb csapatokhoz. Játszottam 4-5 mérkőzősét és visszatérhettem. Az Ipswitch abban az időben 1,7 millió fontot fizetett értem.

Az orosz Vladikavkazról:

Elmentem a világ végére. 7 évet voltam Angliában és úgy gondoltam, jól jönne a környezetváltás. Abban az időben jókat hallottunk az orosz bajnokságról, magasan volt jegyezve. A mai napig nem bántam meg, hogy oda szerződtem. Megismertem a világnak ezt a részét is, ami egy kicsit más hely volt. Nem nagyon lehetett kimenni a sötétben, vagy ha autóval mentünk, zöld lámpánál is körbe kellett nézni, mert a piroson is átmentek. De gyorsan sikerült megszoknom. Sajnos a klub becsődült, megszűnt és el kellett hagyni a csapatot. Ez volt az az ok, amiért eljöttem. Tényleg szép két évet töltöttem ott. Olyan edzővel dolgozhattam, aki Oroszországban mindent megnyert, az UEFA kupát is. Volt lehetőség Oroszországban maradni, de egy másik országot akartam kipróbálni.

Az Austria Wien csapatáról:

Abban az időben szabadon igazolható voltam. Ausztriában van egy szabály, hogy ha 5-nél több a külföldi, akkor a csapat nem kapja meg a televíziós pénzeket. A klub ragaszkodott hozzám, le akartak igazolni, de csak nyáron tudtak miattam játékost eladni. Így kerültem kölcsönbe, Izraelbe. Mire ott végeztem, az Austriánál kirúgták az edzőt, az új trénernek pedig más elképzelései voltak.

Izraelről és a Maccabi Haifáról:

Más kultúra. Nem gondoltam, hogy ekkora szeretet veszi körül ott a focit. Az emberek imádják a futballt. Az utcán is megállítottak az emberek, sokan jártak meccsekre. Egy nagyon jó mérföldkő volt a karrieremben. Jó csapatban játszhattam. Oroszország után éles váltás volt, mert tengerparti városba kerültem és olyan volt, mint egy nyaralás. Könnyebb volt megszokni, mint az orosz életet.

Az újabb időszakról az ETO-ban:

Nagyon nehéz volt, mert minden két hétben mást hallottunk. Volt, amikor az hallottuk, hogy minden rendben lesz, vagy teljesen minden megszűnik a klub. Le a kalappal a játékosok előtt, akik hétről hétre játszottak. Próbáltunk mérkőzéseket nyerni. Nem volt egyszerű, mert a játékosok, a dolgozók sem tudták, mi lesz a klub jövője. Nem volt egy egyszerű időszak. Az ETO-nak az NB1-ben lenne a helye. Bízom benne, hogy minél előbb visszakerülnek, nagyon szurkolok nekik.

A Slovan és a Videoton ajánlatáról:

Abban az időben ez az egy komoly megkeresésem volt, a DAC-tól nem hívtak. Akkor született meg a kislányom és fontos volt, hogy közel legyek Győrhöz. Pozsony ilyen szempontból jó választásnak tűnt, mert közel maradtam a családhoz. A Videoton aktuális is volt, ez miatt nem szerettek volna Győrben, de meghiúsult. Nagyon apró dolgokon múlott a dolog, de lehet a jó Isten így akarta.

A magyar zenéről a Slovan öltözőjében:

Kornéllal az öltözőben is próbálunk magyar hangulatot varázsolni, sokszor szól a magyar muzsika. A többieknek ilyenkor ezt el kell viselni. Ha Kornél azt mondja, hogy magyar muzsika van, akkor a többieknek táncolni kell rá. Legtöbbször a Nézését meg a járását c. dalt engedjük.

A DAC-nak rúgott legutóbbi góljáról:

A gólnak nem örültem, mert tisztelem a szurkolókat és a magyar embereket, akik nekünk és nekem szurkolnak minden válogatott meccsen. Hogy milyen érzés? A munkámat végzem. Számomra a legfontosabb, hogy minden mérkőzésen gólt rúgjak, bárki lesz is az ellenfél.

A DAC stadionról:

Nagyszerű dolog! A bajnokságban a legjobb hangulat mindig Dunaszerdahelyen van. Le a kalappal a szurkolók előtt. Ha időm engedi, személyesen is meg fogom nézni az új stadiont.

A felvidéki mentalitásról:

Mentalitásban más a felvidéki magyarság, mint a magyarországi. A szlovák bajnokság fizikálisabb, mint a magyar. Fiatal koromban játszottam mindkét oldalon, és mindkettőből tudtam erőt meríteni és több dolog maradt rám. Amikor Komáromban játszottam és elmentünk egy szlovák városba, akkor magyarellenes hangokat hallottunk. Ez mindig heccelt bennünket.

Legemlékezetesebb mérkőzéseiről klubcsapatban:

Az Arsenal és a Chelsea ellen volt a Watford színeiben, de az első mérkőzésem Evertonban, 40 ezer ember előtt is élmény dús volt. A legemlékezetesebb viszont az Arsenal ellen volt, gólt szereztem és 1:0-ra nyertünk. A Chelsea kapujába ollózva találtam be, se sajnos kikaptunk.

A TrollFociról:

Szerintem az elején is mindenki jól kezelte, jót nevettünk rajta. Engem kevesebbet találtak meg, én inkább mindig másokon nevettem. Ez is hozzátartozik a focihoz és jól népszerűsíti. Az én esetemben volt egy alkalom, amikor elmentem disznóvágásra és onnét küldtem a fotókat. Azért is megtaláltak, hogy fehér cipőben mentem disznót vágni a sárban.

Fiú testvéréről, aki szintén labdarúgó:

Jó testvérek vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással, még többet is a kelleténél. Ebben az idényben több gólt rúgott, mint én, remélem felszálló ágban van és egy erősebb bajnokságba igazolhat.

Párkapcsolatáról és az elhalasztott esküvőről:

Sokáig nem tudtam halasztani a házasságot. A norvég góllal sikerült kitolnom a dátumot, de most már nem tudtam mit kitalálni. A norvég gólnál is mondtam a páromnak, nem így akartam, így sikerült. Ő is nagyon jól fogadta az EB-t, csak egy fél évet késünk a lagzival.

Szíve csücskéről:

A szívem csücskében az ETO-nak szurkolok. Amikor külföldön játszottam és itthon voltam, mindig kimentem a stadionba a mérkőzésekre. Ezért is bízom benne, hogy minél előbb visszakerülnek az élvonalba.

Az életről a futball után:

Szeretnék mindenképp a fociban maradni. Hogy milyen magas szinten, még nem tudom, de a foci az életem. Ha úgy alakul, a pályafutásom után is a futballban tudok maradni.

Priskin Tamásssal készült intejrú 1. fele itt megtalálható.