Interjú: Nem ijed meg a kihívásoktól a Ferencvárosban szereplő Nagy Viktória

A foci nem csak a férfiak sportja, ezt is bizonyítja a nádszegi Nagy Viktória, a 18 éves kora létére már magyar bajnoknak mondhatja magát. A fiatal tehetség az ország legnépszerűbb klubjának női csapatában, a Ferencvárosban szerepel.

Hogy jött a futball az életedbe?

Gyerekként apu meccseire járva nagyon megkedveltem a sportágat. Emellett több foci rajongó is van a családban és otthon a tv-ben is mindig meccseket néztünk. Szerettem volna én is kipróbálni magam a pályán, ezért amikor kiselsősként a szüleim szembesültek azzal, hogy hosszú a két hónap nyári szünet, valamivel le kell kötni engem. Nagymamám azt találta ki, hogy beírat egy olyan napközis nyári táborba, ahol lesz alkalmam rúgni a labdát egész nap.

Miért pont ezt a sportágat választottad? Sportoltál mást is?

Mielőtt focizni kezdtem, egy évig kézilabdáztam, de valahogy mindig azt éreztem, hogy nekem ez a sportág nem nyújtja azt, amit az elején vártam tőle, vagyis éreztem, hogy nem ez lesz az én sportom. Ezt az évet is csak azért vittem végig, mert otthon azt hallottam, legyek kitartó, ne adjam fel. A kitartásom egy évig tartott, a foci iránti vágyam egyre erősebb volt. A mozgásigényem hatalmas volt, így otthon gyakran fociztunk apuval, aki kimondottan örült neki, bár mindig nagyon kritikus volt velem. Ha nem lett volna az, meglehet, leragadtam volna valamelyik vidéki klubnál, így ez mindenképpen a hasznomra vált.

Hogy kezdődött a pályafutásod?

A második évben, a nyári focitáborban az edzőnknek támadt az az ötlete, hogy igazoljak a bögellői csapathoz. Mindössze nyolc éves voltam ekkor, de megszállottan rajongtam a fociért, s ezzel megpecsételődött a sorsom. Másfél év után Nyárasdon folytattam, ekkor még mindig fiúkkal. Vágsellyén viszont már lánycsapat tagja lettem, nagyon sokat köszönhettem az edzőnknek, rengeteget fejlődtem, sokat tanultam, és annak ellenére jól éreztem ott magam, hogy magyar szót keveset lehetett hallani az edzéseken, mérkőzéseken. Amikor a Ferencváros megkeresett, már a DAC játékosa voltam.

Hogy kerültél a Ferencváros csapatához?

Vágsellyén volt egy teremtorna, amelyen a Ferencváros csapata is mérkőzött. Később megkerestek, hogy szívesen várnának egy próbajátékra. Éreztem, hogy ahhoz, hogy tovább fejlődjek, ott a helyem, így nem gondolkodtam a váltáson, bár kicsit tartottam az idegen országtól, környezettől. Fél éven keresztül minden hónapban jártam az edzésekre, majd nyáron elkezdtem velük a felkészülést.

Milyen érzés Magyarország leghíresebb klubjánál futballozni? Gondoltad volna, hogy egyszer a Ferencvárosban fogsz játszani?

Annak idején más terveim voltak, arra a lehetőségre nem is mertem gondolni, hogy Fradista legyek. Tervem az volt, hogy a pozsonyi magyar gimnáziumba felvételezek, és így értelemszerűen a Slovan lett volna az a csapat, ahol játszottam volna. Egyik napról a másikra viszont minden megváltozott az új lehetőséggel. Barátságosan fogadtak a csapattársaim és az edző is, és a próbajáték után közölték velünk, hogy szeretnék, ha náluk folytatnám tovább. Ez viszont azt hozta magával, hogy Budapestre menjek iskolába, hiszen a mindennapos edzések miatt ez elengedhetetlen volt. Mindenben segítettek, az iskolaválasztásban is, így kezdtem el az első osztályt négy évvel ezelőtt a Szentgyörgyi Albert gimnáziumban. Igazából nem gondoltam, hogy itt kötök ki, de nagyon örülök, ezt az érzést csak érti meg, aki már játszott egyszer a Ferencvárosban.

A tavalyi idényben aranyérmet szereztetek. Hogy láttad azt az évadot? Milyen érzés volt megnyerni a bajnokságot?

Az előző idényben nem sikerült olyan helyezést elérni, amit szerettünk volna, így tavaly még nagyobb motivációval vágtunk neki a bajnokságnak. Végig nagyon kellett koncentrálnunk, mert nem csak mi pályáztunk a bajnoki címre, még az utolsó fordulóban is tétmeccset játszottunk. Nagyon jó érzés volt megnyerni a bajnoki címet és örülök, hogy ennek részese lehettem.

Mondhatni, hogy a tavalyi volt eddig a legjobb idényed? Bajnoki cím, 22 gól?

Mindenképp sikeresnek mondható a tavalyi idény és örülök, hogy a góljaimmal hozzásegíthettem a csapatot a bajnoki címhez. Remélem, idén is hasonló szezont zárhatunk, mindent megteszünk ennek eléréséhez. Délutánonként keményen edzünk, komolyan vesszük a feladatunkat. Érettségi előtt állok, így az előttem álló időszak nem lesz könnyű, hiszen úgy a focit, mint a tanulást össze kell hangolni.

Szintén tagja vagy a korosztályos válogatottnak. Milyen érzés volt, amikor először meghívtak a válogatottba?

A címeres mezt viselni mindig megtisztelő. Néha nem egyszerű az a helyzet, hogy két helyen kell helyt állnom, vagyis ingáznom kell a két csapat között. Ilyenkor kénytelen vagyok kihagyni mérkőzést, mérkőzéseket, de örülök ennek a lehetőségnek is, sokat jelent nekem. Az első válogatott meccsem érdekes volt, éppen Magyarország ellen játszottunk, így a jelenlegi csapattársaim ellen is játszottam.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Terveim vannak, elsősorban szeretnék a felnőtt csapatban játszani, illetve bemutatkozni a felnőtt válogatottban. Egy-egy alkalommal lehetőséget kapok már most is arra, hogy velük szerepeljek, és velük is edzek. Jövőre egyetemre készülök, egy újabb fejezet kezdődik az életemben. A kihívásoktól nem ijedek meg, bízom abban, hogy a továbbiakban is részem lesz sikerben, hiszen gyerekkoromtól ez vezérel.