Interjú: Vida Kristophernek tetszett a DAC elképzelése

Komoly tehetséget igazolt a DAC futballklub Vida Kristopher személyében, aki a jövő egyik nagy ígérete lehet Dunaszerdahelyen. Az elmúlt években Hollandiában fejlődött, nyártól pedig sárga-kék színekben küzd a sikerekért, ráadásul a bajnokság nyitófordulójában megszerezte első találatát is. A 21 éves tehetséggel beszélgettünk.

Hogy kezdődött a futball karriered?

Nagyon korán kezdődött. 3,5 évesen apukám vitt el először focizni a Vasas SC-hez. Amikor már látták, hogy van értelme, akkor az akkori edzőm szólt, hogy a  Goldball amatőr csapatnál nagyon jó képzés folyik, lehet fejlődni. Megfontoltuk és átmentem a Goldballhoz, ahol öt évet töltöttem. Igaz, kicsi voltam, de emlékszem, hogy a DAC-nál is voltunk és rengeteg tornát nyertünk. Ezután kezdődött a nagypálya és eligazoltam a Vasashoz, majd Fehérváron is töltöttem fél évet, közben futsaloztam is. Az egyik nagyobb lépés volt, hogy a Honvédhoz tudtam igazolni, komolyabban minden ott kezdődött el. Két éven át gólkirály voltam, több mint 50 találattal, közben pedig az utánpótlás válogatottban is szerepeltem. A válogatotton keresztül sikerült külföldre igazolnom a holland Twentéhez, ahol hároméves utánpótlás szerződést kaptam. Ezután a De Graafschaphoz igazoltam, ahol először a második ligában szerepeltünk, egy év után pedig feljutottunk.

Milyen volt a hollandiai időszak?

Fiatalon, 16 évesen igazoltam külföldre. Nem volt egyszerű. Edzésekben nem mondanám, hogy nehezebb, de mindenki odatette magát, hogy hétvégén a keretben vagy a kezdőben legyen. Az edzések száma a felére csökkent a magyar viszonylathoz képest és szinte alig futottunk. Minden a taktikáról szólt, arra is figyelnem kellett, melyik lábra kell passzolnom. Kint nem a fizikai, hanem főleg a labdás dolgok, amelyek előtérbe kerülnek.

A De Grafschap csapatánál jött az igazi holland futball.

Az első év felejthetetlen volt. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy feljut az első osztályba, még úgy, hogy hatodikak lettünk és a rájátszásban harcoltuk ki a feljutást. Azért is volt jó időszak, mert végigjátszottam az idényt, 36 mérkőzésen léptem pályára. Nagyon jó volt látni, hogy senki sem számolt velünk. A második évben az első ligában az elején a 10-12 mérkőzésen 90 perceket játszottam, de egy sérülés után kissé félretettek, és nem tudtam visszakerülni a kezdőcsapatba. A év végén sajnos kiestünk, de így is remek év volt, mert rengeteg tapasztalatot szereztem, mert a holland élvonalban 20 mérkőzésen szerepeltem.

Nem gondolkodtál azon, hogy Hollandiában maradj?

Akár maradhattam is volna a Graafschapnál, mert ajánlottak egy szerződés hosszabbítást, de úgy éreztem, hogy nem csak csapatot, hanem országot is váltanék. Mivel kiestünk és keveset játszottam, nem volt esély arra, hogy nagyobb csapatokhoz, vagy a holland első osztályba igazoljak. Az volt a cél, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, mert csak így tudom visszaküzdeni magam a magasabb szintre.

Hogy jött a DAC ajánlata?

Egy menedzseren keresztül megkerestek és nagyjából májusban kezdődött az egész. Több helyről volt érdeklődés. Tetszett, ahogy hozzám viszonyultak, profin elküldték az elképzeléseiket és a terveket. Úgy gondoltuk, kijövünk, megnézzük a helyzetet. Láttuk az akadémiát és az edzőközpontot, ami épülőben van. Beszélgettem Jan Van Daeleval és Németh Krisztiánnal, és minden annyira megtetszett, hogy utána elkezdtünk tárgyalni, végül pedig aláírtam.

Nem gondolkodtál a magyar bajnokságon?

Igazából nem volt a célok között, hogy hazamenjek. Megbeszéltük, hogy próbáljak meg külföldön maradni és meglátjuk.

Hogy ment a beilleszkedés?

Az első hetek nehezek voltak, meg kellett ismernem a többieket, hogy kihez tudok magyarul szólni, kihez pedig angolul. Meg kellett szoknom, hogy erőnlétileg ez már nem Hollandia. Kint mindig azt mondták, hogy olyan vagyok mint egy ló, rengeteget bírok futni, viszont itt a leggyengébbnek éreztem magam. Rengeteget futott a csapat az edzőtáborban, számomra ez viszont kimaradt. Ezt pótolnom kell, fizikailag kell felfejlődnöm a többiekhez. A csapattársakat is megismertem. Kocsis Gergővel kommunikáltam, sajnos megsérült. Most már mindenkivel jó a kapcsolatom és sikerült remekül beilleszkednem.

Milyennek látod a szlovák bajnokságot?

Itt senki nem félti magát, nem húzzák vissza a lábaikat, kőkemény párharcok vannak. Taktikailag is teljesen más. Hollandiában rengeteg taktikai elem van, mindenki tudja a másik posztját, és ez itt más, taktikailag van még mit fejlődnie a szlovák futballnak. A fizikai dolgok viszont nagyon erősek.

Hogy tetszik a dunaszerdahelyi magyar közeg?

Ez azért jó érzés nekem, a családhoz is közel vagyok. Akárhova megyek, mindenhol meg tudok szólalni magyarul, örülök, hogy a saját anyanyelvemet tudom használni. Az, hogy Dunaszerdahely kis város, már megszoktam, mert kint is kisebb városokban éltem. Minden megtalálható.

Mit szólsz a DAC szurkolóihoz?

Már előtte is hallottam róluk és mindenki ismeri a DAC szurkolótáborát, a neten is utánanéztem, mit énekelnek. Amikor hallottam az énekeket, a hideg is kirázott. Már várom, hogy megépüljön az új stadion, és itt tudjunk játszani a sok hazai néző előtt.

Három éves szerződést írtál alá. Mik a céljaid erre az időszakra?

A cél az, hogy minél jobb szezont tudjunk zárni, én pedig a lehető legtöbb játékperccel zárjam és fejlődjek. Ezzel nem is lesz gond, mert nagyon sokat edzünk, és ez jó. Jobban is érzem magam. Kint  úgy éreztem, hogy egy edzés ne volt lég. Itt megvan a napi két edzés és érzem a folyamatos fejlődést. A cél, hogy a három év után vagy közben Anglia felé vehessem az irányt és két év múlva ott lehessek a magyar válogatott keretében az oroszországi vébén.