Interjú: „Hatalmas örömet okozna a bajnoki cím!“

Újoncként remek őszi idényt zárt a dunaszerdahelyi női kézilabda csapat, amely az 1. ligában 16 ponttal áll a táblázat negyedik helyén és csak rosszabb gólkülönbség miatt nem állhat a tabella élén. A bajnokság nagyon kiegyenlített, hiszen az első öt csapat is 16 ponttal áll a táblázaton. Ezúttal a csapat legjobb góllövőjét, Bugár Cintiát faggattuk, aki 11 mérkőzésen 88 góllal a bajnokság negyedik legjobb góllövője. (Borítóképen balról Bugár Cintia és testvére, Vanessza).

Újoncként rajtolt a csapat az első ligában, milyen elvárással illetve célokkal indultatok a bajnokságban?

Az elsődleges célunk az volt, hogy az elején jó alapjaink legyenek, ez a nyári felkészülés programjában meg is mutatkozott. A továbbiakban minden mérkőzésből szerettük volna kihozni a maximumot. Egy jó játékosnak mentálisan és fizikailag is a toppon kell lenni a meccs közben, így azon dolgoztunk, hogy ezt a kettőt sikerüljön összehangolni. Az elvárás a csapattól az volt, hogy az első 6 hely valamelyikét foglaljuk el a tabellán és ennek továbbra is igyekszünk eleget tenni.

A kezdeti mérkőzések után a csapat remekül belelendült a játékba és sorra jöttek a győzelmek. Meglepett, hogy ilyen eredményesek tudtatok lenni?

Tudtuk, hogy nem tartozunk a leggyengébb csapatok közé, de a női 1. ligában még nem voltak tapasztalataink. Nem igazán ismertük sem a bajnokság színvonalát, sem a többi csapat játékstílusát, illetve az erőnléti viszonyokat. Nagyon örültünk neki, és szerintem az első bravúr után tudatosult bennünk igazán, hogy képesek vagyunk rá. Nem volt más dolgunk, mint élvezni a játék minden egyes percét.

Mit gondolsz, melyik volt az őszi idény legjobb és legrosszabb mérkőzése?

Minden meccs másért jó, főleg azért, mert mindegyikből lehet tanulni. Talán azt mondanám, hogy Simony ellen mutatkozott meg, hogy mennyire erős a csapatszellem. A legrosszabb mérkőzés címmel pedig a pozsonyi Inter elleni meccset illetném meg. Nem úgy alakult, ahogy terveztük, de hazai közönség előtt mindig könnyebb játszani. Tavasszal mi leszünk az esélyesek.

Személy szerint te is remekeltél, a bajnokság 4. legjobb góllövője vagy. Minek köszönhető ez az egyéni siker?

A csapattársaimnak köszönhetem. Nem számítottam rá, mert tudtam, hogy komolyabb múlttal rendelkező játékosokkal is találkozhatok majd.

A góljaid után jobban odafigyelnek rád az ellenfél játékosai?

Igen, én ezt tapasztaltam. Nehezebb dolgom van, sokszor próbáltak teljesen kivenni a támadó játékból. Egy kisebb terhet cipelek a hátamon, mert most már a szurkolók soraiból is mindenkinek van tőlem egy alap elvárása. A tavaszi idényre még jobban csapattá formálódunk. Nem az egyéni teljesítmények fognak dominálni, mindenki ugyanakkora veszélyt jelent majd az ellenfél kapujára.

Mit vártok a tavaszi folytatástól? Összejöhet esetleg a bajnokság megnyerése?

A célunk továbbra is, hogy maradjunk a táblázat első felében. Hatalmas örömet okozna a bajnoki cím. Ebben a szezonban minden benne van, de még nem állunk készen a szlovák-cseh bajnokságra.

Mikor és hogy kezdődött kézilabda pályafutásod?

Kilenc évesen, negyedik osztályos koromban kezdtem el kézilabdázni. A dióspatonyi Móricz Zsigmond Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában alakult kézilabda csapat és felajánlották, hogy lehet járni, játszani minden hétfő délután. A testvéremmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy edzésre. Azt, hogy ez a sport így a szívemhez nőtt, Koczó Klárának, az akkori edzőnknek köszönhetem. Szépen az alapoktól kezdtük és mindig arra építettünk. Azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolok vele.

Miért pont a kézilabdát választottad?

Sokféle sportot kipróbáltam. Volt röplabda, floorbal, kosárlabda, 2 óra erejéig még néptáncon is voltam, de a kézilabda fogott meg igazán. Még a rossz napjaimon is örömmel járok edzésekre, mert arra a másfél órára képes vagyok kizárni a fejemből a szürke hétköznapok gondjait. A baráti társaságom nagy részét is a kézilabdának köszönhetem.

Milyen csapatokban szerepeltél eddig?

Ahogy említettem, a dióspatonyi iskolacsapatban kezdtem, majd hetedikes koromban az egyik tornán Méhes Tibor figyelt fel rám. Meghívást kaptam és így kerültem az SK TALENT Dunaszerdahely csapatába. Nagyon eredményesek voltunk az országos bajnokságokon, illetve a Győri ETO bajnokságában a serdülő korosztályban. 16 évesen bekerültem a szlovák válogatott bő keretébe. Az egyik tornán ajánlotta fel Adriana Lešková, hogy járjak hozzá edzeni. Három évet az első ligás pozsonyi ŠKP színeiben vendégjátékosként szerepeltem. 2017 év szeptemberétől csak is kizárólag a VSK Dunaszerdahely női csapatát erősítem, de szép emlékeket őrzök Pozsonyból is.

Kézilabda család vagytok, hiszen a testvéred is kézilabdázó. Milyen kapcsolatban vagytok egymással?

Nagyon szoros a kapcsolatunk, mindig mindent megbeszélünk és elmondhatom, hogy ő a legnagyobb támaszom. Egész gyerekkorunkban szinte össze voltunk nőve, mivel ugyanazok az érdeklődési köreink és ugyanazokba az iskolákba jártunk, személyiségben viszont nagyban különbözünk. Kiegészítjük egymást és őszintén megmondjuk a másiknak a véleményünket. Valahogy az ikrek között van olyan kapocs, amely sehol máshol nincs. Talán ebben rejlik a kapcsolatunk ereje.

Volt illetve van köztetek egy kis rivalizálás?

Nem volt köztünk soha rivalizálás. Mindig együtt sportoltunk, és ha nem ment valami, inkább tanácsot adtunk egymásnak. Rivalizálást akkor veszek észre, amikor edzésen egymás ellen játszunk, és mivel ismeri a gondolataimat, mindig kivédi a lövéseimet. Persze ennek nincs semmi komoly alapja.

Mik a terveid a jövőre nézve a kézilabda terén?

Hosszú távra nem szoktam tervezni, meglátjuk, hogy alakul. Egyelőre jól érzem magam ebben a csapatban, de az iskola a fontossági sorrendben elsőbbséget élvez.

Hogy bírod a főiskola mellett a kézilabdát?

Orvostanhallgatóként nagyon sűrű a beosztásom. Igyekszem kiegyensúlyozottnak lenni és mindent jól megszervezni. Nehéz úgy megoldani, hogy ne menjen a tanulás rovására, de nincs lehetetlen, csak kellőképpen akarni kell. A lányokkal emiatt kevesebbet edzek, de amikor tehetem, a szabadidőmben Pozsonyban járok edzeni.

Van kedvenc csapatod illetve példaképed a kézilabdában?

Kifejezetten kedvenc csapatom nincs, mindegyik másért jó. Követem a magyar NBI-et, a Bajnokok Ligáját, illetve a világ szintű versenyeket. Kedvenc játékosom Eduarda Amorim, aki brazil születésű, jelenleg pedig a Győri ETO színeiben játszik. Párszor már volt alkalmam élőben látni, játszani, és találkozni vele.