Csallóközi csapat is részt vett a Tátrától a Dunáig staféta futóversenyen

Augusztus 20. és 21-én került megrendezésre a Tátrától a Dunáig elnevezésű staféta futóverseny, amely a 345 kilométeres távval Szlovákia leghosszabb staféta versenye. Az eseményen egy csallóközi csapat, a Wertheim-Kovo Running Team is rajthoz állt, amely csaknem 32 óra alatt célba ért. A versenyről a csapat egyik főszervezője, Méri Zsolt nyilatkozott.

Hogy jött az ötlet, részt venni a futáson?

Novemberben, egy sportbálon hallottam először erről a rendezvényről. Csepi Mihály mesélt nekem róla, s arról a szándékáról, hogy szeretné megszervezni. Izgalmasan hangzott, ezért úgy döntöttünk, közösen belevágunk és megszervezzük. Nagyvonalakban elosztottuk egymás közt a feladatokat. Úgy gondoltuk megpróbálunk szponzorokat keresni, mivel egy csapat nevezési díja elég magas összeg, szám szerint 650 eur. Én vállaltam a támogatók megszólítását. Azt hittem, ez majd gyerekjáték lesz, de tévedtem. Sorra kaptam az elutasításokat. Hónapokba tellett, mire sikerült összeszedni a nevezési díjat. Amíg én a szponzorok után jártam, addig Misi barátom intézte a többi feladatot. Megcsinálta a regisztrálást, elrendezte az összes papírmunkát, megrendelte a mezeket. Szükségünk volt két darab nyolc személyes autóra, ezeknek bebiztosítása is az ő érdeme. A csapat tagjait közösen toboroztuk. Olyan embereket kerestünk meg, akikről tudtuk, hogy hobbi vagy akár profi szinten sportolnak, futnak. Végül összeállt a csapat, melyet tizenegy futó és két sofőr alkotott. Név szerint: Kiss Zsolt, Takács Patrik, Fekete Attila, Csepi Mihály, Pörsök Adrián, Nógel Lóránt, Horváth Pál, Méri Zsolt, Rákóczi Barnabás, Kopecsni Roland, Angyal János, Sármány Áron és Horváth Balázs.

Kik, milyen futók alkották a csapatot?

Közülük néhányan kajakoznak, néhányan többször részt vettek már Spartan versenyeken, és vannak köztük maraton futók is.

Milyenek voltak az előkészületek, illetve kellett-e külön készülni a futásra?

A felkészülés egyénileg zajlott. Közös felkészülést nem tartottunk, sőt a csapat fele nem is ismerte egymást. Szombat hajnalban, útban a starthoz vezető úton ismerkedtünk meg, de egyből meg is volt az összhang köztünk. Mindenki tele volt izgalommal, kíváncsisággal, mivel még egyikünk sem vett részt ezen a versenyen.

Voltak esetleg nehézségek a futás során? Milyen tapasztalatokat szereztetek ennek a különleges futásnak köszönhetően?

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, futni fel-le a hegyekben, az erdőkben, éjjel az ismeretlen utakon, de pont ez volt az, ami olyan izgalmassá tette, igazi kihívásnak ígérkezett. Maga a verseny úgy zajlott, hogy tizenegyen futottunk váltóban. Amíg a versenyzőnk futott, a csapat többi tagja autóval ment a következő váltás helyszínére. Ez szinte versenyfutás volt az idővel is, mert míg a futónak 8 km volt a távja, addig autóval akár 30 km-t is meg kellett tenni. Pihenésre, alvásra az autóban vagy kint a szabad ég alatt hálózsákban volt lehetőség. Ennek ellenére mindenki igyekezet kihozni magából a maximumot, így végül a 345km-es távot 31 óra 50 perc alatt teljesítettük. Szerintünk ez nagyon jó eredmény, figyelembe véve, hogy először indultunk.

Várható, hogy jövőre is indultok?

Fáradtan és fájós lábbakkal tértünk haza, de abban mindannyian egyet értettünk, hogy jövőre is ott a helyünk. Természetesen lesznek dolgok, amiket másképpen csinálunk majd, de összefogva, egy csapatként biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, és jobb eredményt érünk majd el. Bízunk benne, hogy jövőre nagyobb szerencsénk lesz a támogatók megnyerését illetően is. Ezúton szeretném megköszönni minden szponzorunknak a segítséget, akik nélkül a Wertheim – Kovo Running Team nem tudott volna ott lenni a Tátrától a Dunáig 2016 futóversenyen: Wertheim s.r.o., KOVO Horváth s.r.o., ULMA construccion sk s. r. o,  Revilo s.r.o., Németh Dávid,  cadwood DOORS s.r.o, Kemagro garden centrum, Wanted Design s.r.o., Somorjai  Református Egyházközösség.