Interjú: Ján Ďurica pályafutása után is a futball mellett maradna

Tíz évet töltött Oroszországban a dunaszerdahelyi születésű Ján Ďurica, aki nyáron szabad játékossá vált, a kérők közül pedig a török Trabzonspor ajánlatát fogadta el. A korábbi DAC neveléssel a klubváltásról, jövőjéről és a futball utáni időszakról beszélgettünk.

Hogy jött a Trabzonspor ajánlata?

Több ajánlatom is volt, de ez egyenesen az edzőtől jött. Régóta ismer, de még nem volt lehetősége edzeni engem. Az Európa-bajnokság után megtudta, hogy szabad játékos vagyok, így jelentkeztek. Végül pedig két évre írtam alá. Azok a klubok, akik érdeklődtek, a Werder Bremen, Sparta Praha, vagy más olasz csapatok, javarészt egy évre igazolt volna. A prioritás az volt, hogy legalább két éves szerződést kapjak, mert egy év nagyon hamar eltelik.

Nem akart volna Oroszországban maradni?

Voltak Oroszországból is ajánlatok, mint az Anzi Machackala, az Arsenal Tula, és más együttesektől. Olyan klubok, amelyek azért nagyok, de legtöbbször a tabella közepén tanyáznak. Már tíz éve voltam Oroszországban, és úgy éreztem, hogy váltanom kell. Nem bánom a döntésem. A csapathoz érkezik még Matúš Bero, egy másik szlovák játékos, így könnyebb lesz.

Nem tartott a problémáktól, melyek jelenleg Törökországban zajlanak?

Természetesen igen. Az edzőjével való beszélgetés másnapján zavargások kezdődtek, de a klubelnök szerint a politikai helyzet megnyugodott. Viszont a mai világban nem lehet tudni, hol, mi fog történni. A család is aggódott, de bízom benne, hogy minden rendben lesz.

Volt már a török klub hazai bázisán?

Még nem voltam, de tudom, hogy új stadiont kapott a klub. Négy hazai mérkőzést játszunk, ebből kettőt nézők nélkül, mivel tavaly egy szurkoló berohant a pályára.

Jelenleg Győrben edzőtáboroznak. Hogy tetszenek a körülmények?

Több mint két hétig leszünk Győrben. Remek a hotel, nagyon jók a pályák, igazán kiválóak a körülmények. Számomra ez előny, mert közelebb vagyok haza.

Milyen újdonságokkal találkozott a Trabzonspornál és milyenek az edzések?

Minden csapatban vannak újdonságok. Itt együtt járunk reggelire, ebédre, stb. Érezni a csapaton belüli fegyelmet. Az edzések más intervallumokban történnek. Oroszországban reggel kezdtünk, itt viszont délután, vagy néha este felé is edzünk. Tíz éve vagyok külföldön, sok edzőt, sok szabályt éltem meg. Ez a két év már nem okoz problémát. A tréningek nagyon nehezek. Az edző szereti a fizikumot, azt akarja, hogy a játékosok a legjobban legyenek felkészülve. A mai trend az, hogy futós játékot játsszunk, ezért ezt kell megszoknunk. Folyamatosan veszem fel a mérkőzés tempót.

Válogatottbeli védőtársa, Martin Škrtel a rivális Fenerbahce csapatához szerződött. Megvitatták az Ön klubváltását?

Természetesen, szoktunk írni egymásnak. Ha lesz pár szabadnapom, biztosan meglátogatom Isztambulban. Decemberben lesz a Trabzonspor – Fenerbahce mérkőzés, amely az egyik legnagyobb Törökországban, a csapattársak szerint igazi háború. Már nagyon várom, ez egy újabb tapasztalat számomra. A török bajnokságban 4 csapat tartozik az élvonalhoz: Besiktas, Fenerbahce, Galatasaray és a Trabzonspor. A többi, kisebb csapat inkább a védekezésre épít, így meglátjuk, mit hoz a bajnokság.

Milyen céljai lesznek a klubnak az új idényben?

A klub jövőre 50 éves lesz, ezért a bajnoki címet szeretnék megszerezni. Új elnök, új vezetőség jött. Ha nem is ebben az évben, de jövőre biztosan a bajnoki cím lesz a cél. A csapat edzője Törökország legjobbja, a Fenerbahce együttesével bajnoki címet is szerzett.

Milyen a török nyelv?

Számomra jelenleg nagyon nehéz. Nem beszélem és nem értem. Vannak csapattársak, akik tudnak angolul, vagy oroszul, úgyhogy ezeken a nyelveken tudok velük kommunikálni

Jelenleg 34 éves, gondolt már a futball utáni életre?

Ha lejár a szerződésem a Trabzonspornál, 36 és fél éves leszek. Ez egy olyan kor, amikor már tényleg befejezhetem. Már most is érzem, hogy néha jobban el vagyok fáradva, mint a fiatalok. Pár év múlva biztosan szeretném befejezni a pályafutásomat, de a futball területén szeretnék maradni. Amihez értek, az a futball, nem az üzleti életben akarom folytatni. Szeretnék valami átadni a fiatal generációnak, akár mint a gyerekek edzője.

Hogy értékelné a szlovák válogatott EB szereplését?

A saját teljesítményemmel elégedett vagyok, rengeteget dolgoztam és próbáltam a csapat számára a legtöbbet kihozni magamból. Továbbjutottunk, de szerintem többet is elérhettünk volna, de Németországot kaptuk. Érezhető volt, hogy néhány játékosnak túl nagy respektje volt a németekkel szemben. Számomra ez egy nagy tapasztalat volt, megéltem egy Európa bajnokságot. Kár, hogy nem tudtunk többet kihozni belőle, de mégis Németország világbajnok volt.

Annak ellenére, hogy 34 éves, a jövőben is számolhatnak Önnel a válogatottnál?

Már gondolkodtam rajta. Szeptemberben Angliával játsszunk. Az edzővel már az EB előtt is beszéltem. Ha egészséges leszek, szívesen jövök. Szeptemberben ismét elbeszélgetünk a helyzetemről. Ha van rá, hogy válogatott legyek, miért ne.

Gondolom, figyeli nevelőegyesületét. Mit szól a DAC körüli változásokhoz?

Örülök, hogy Dunaszerdahelyen fellendült a futballt. Nagyon sok tehetséges játékos van a városban. Érkezett egy olyan ember Világi Oszkár személyében, aki biztosítja a pénzügyi stabilitást. A játékosok a futballra koncentrálnak és megkapják a fizetésüket. Épül a stadion és az akadémia. Amikor eljöttem Szlovákiából, a futball egy helyben toporgott Dunaszerdahelyen. Remélem, minden úgy fog tovább folytatódni a DAC-nál, mint most.