Interjú: Triplázás és az Extraliga a cél az SK DAC csapatánál

Hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt években az SK DAC Dunaszerdahely férfi kézilabda klub. Az egyesület vezetői, Pogány Dávid, Elek Péter és Fodor Mihály sok energiát fektetett a klub fejlesztésébe, aminek az eredménye sorozatban két bajnoki cím az 1. ligában és három rájátszás az Extraligáért. A klub elmúlt időszakáról és a jövőbeli tervekről Pogány Dávid számolt be, aki a klub vezetőjeként és vezetőedzőjeként is tevékenykedik.

Az elmúlt 4–5 évben a klub jelentős változásokon ment keresztül. Új szponzorok érkeztek, jobb játékosok csatlakoztak. Hogyan jellemeznéd ezeket a változásokat?

Az elmúlt években minden erőnket arra fordítottuk, hogy minden szempontból jobb és magasabb színvonalú klubot építsünk. Sajnos a mai világban ez pénz nélkül nem működik, és a források előteremtése sem egyszerű feladat. Hosszú távú szponzoraink és Dunaszerdahely városának támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Természetesen nekünk, a vezetőségnek is – Elek Péterrel, Fodor Mihállyal és a többiekkel együtt – magasabb fokozatra kellett kapcsolnunk. Visszatekintve úgy érzem, hatalmas munkát végeztünk, amire büszkék lehetünk. Szerencsére vannak lelkes szülők is, akik rengeteg időt, energiát és nem utolsósorban pénzt áldoztak a klubért. Az, hogy a DAC Dunaszerdahely kézilabdaklub ma ott tart, ahol tart, mindannyiunk közös munkájának eredménye. Jelenleg már négy utánpótlás-korosztályunk van, a férficsapatunk pedig egymás után kétszer nyerte meg az első ligát. Öt évvel ezelőtt pont nélkül az utolsó helyen végeztünk – ez óriási előrelépés.

Hogyan sikerült meggyőzni az új játékosokat és szponzorokat? Hogyan változtak a klub céljai?

Hosszú távon három fő célt tűztünk ki magunk elé: bővíteni az utánpótlás-korosztályokat, javítani az edzésmunkát, ami pedig a felnőtt csapatot illeti, bajnoki címet szerezni és feljutni az Extraligába. Az utolsó cél még nem valósult meg, de úgy gondolom, csak idő kérdése, és elérjük. Idén nagyon közel voltunk hozzá, de még többet kell hozzátennünk. Szponzoraink többsége helyi vállalkozó és olyan cég, amely közel áll a sporthoz. Szlovákiában sajnos sem a szövetségtől, sem az államtól nem lehet jelentős pénzügyi támogatásra számítani. Vagy előteremted a szükséges forrásokat, vagy feladhatod az egészet. Szerencsére olyan emberek vesznek körül bennünket, akik megengedhetik maguknak a sport támogatását, szeretik a sportot, és fontosnak tartják annak fejlődését. A játékosok esetében úgy gondolom, hogy az első liga szintjén kiemelkedő feltételeket biztosítunk. Többféle juttatást kínálunk, és igyekszünk egészséges csapatkörnyezetet teremteni. Ha ez sikerül, akkor lesznek játékosaid is. Természetesen mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, nálunk ez jól működik.

Tavaly nagy fölénnyel nyertétek meg a bajnokságot, idén viszont szorosabb volt a küzdelem. Hogyan értékeled az alapszakaszt?

Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy tavaly a csapatban szerepelt Tomáš Bogar, az Extraliga gólkirálya, valamint Lukáš Péchy, a szlovák válogatott játékosa. Óriási luxus két ilyen kvalitású játékost egy csapatban tudni. Szlovákiában még extraligás szinten sem volt erre példa, nekünk pedig megadatott, hogy együtt játszottak nálunk. Ha ilyen játékosaid vannak, a mérkőzés előtt nem az a kérdés, hogy nyersz-e, hanem az, hogy 15 vagy 20 góllal. Idén is erős keretünk volt, de nem volt olyan kaliberű játékosunk, mint ők. Ugyanakkor csapatként erősebbek voltunk, és minden játékos fontos szerepet kapott. Új játékosok érkeztek, idő kellett ahhoz, hogy összeálljon a csapat. A másik ok, hogy Tőketerebes sokkal erősebb csapat lett, így az első helyért folytatott versenyfutás az utolsó fordulókig nyitott maradt.

Bár kétszer egymás után bajnokok lettetek, a feljutás az osztályozón nem sikerült. Igazságosnak tartod a jelenlegi rendszert?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, szerintem a bajnoknak automatikusan fel kellene jutnia, az utolsó helyezettnek pedig kiesnie. Ez logikus lenne. Milyen motivációja van a liga végén rendszeresen szereplő csapatoknak a fejlődésre, ha tudják, hogy az osztályozót hazai pályán valószínűleg meg tudják nyerni? Mi, első ligás csapatként nem rendelkezünk ugyanazokkal a lehetőségekkel, mint az extraligás klubok. Ez igaz az edzéskörülményekre, a pénzügyi háttérre, a marketingre és a szövetségi támogatásra is. Még az osztályozó lebonyolítása is inkább az extraligás csapatnak kedvez. Másrészt viszont azt is látni kell, hogy Szlovákiában mindössze két kézilabda-bajnokság létezik, és a szintkülönbség nagyon nagy. Azokban az országokban, ahol a kézilabda magasabb szinten áll és több osztály működik, könnyebb biztosítani, hogy a bajnok valóban felkészült legyen a feljutásra. A szövetségnek rossz tapasztalatai voltak a múltban, ezért inkább úgy alakította a szabályokat, hogy minél nehezebb legyen feljutni, és minél könnyebb bent maradni az Extraligában. Néha úgy érzem, szélmalomharcot vívunk, de idén már megmutattuk, hogy lehetséges. Még egy kicsi hiányzik.

Mekkora különbséget látsz az első liga és az Extraliga között?

Jelentős a különbség, különösen az első három extraligás csapat teljesen más szintet képvisel. Ugyanakkor az utolsó négy csapat már nincs olyan messze tőlünk. Idén a Szlovák Kupában hazai pályán döntetlent játszottunk Modrával, amely a hatodik helyen végzett, az osztályozón pedig három góllal legyőztük Topoľčanyt. Ezek számunkra nagy eredmények, és azt mutatják, hogy folyamatosan közeledünk az extraligás szinthez.

Az osztályozó első mérkőzése Nagytapolcsány ellen jól sikerült, hazai győzelem (26:23), a második már nem, idegenbeli vereség (23:25). Mi hiányzott a feljutáshoz?

A második mérkőzésen sok minden hiányzott: koncentráció, tapasztalat és minőség. Korábban még soha nem játszottunk ilyen fontos mérkőzést, és nem kezeltük megfelelően a helyzetet. Ugyanakkor nagyon sok szurkoló elkísért bennünket Topoľčanyba, amiért rendkívül hálásak vagyunk. Több extraligás klubtól is kaptunk támogatást, és örömmel tölt el bennünket, hogy ennyien szurkoltak nekünk. Azt is el kell mondani, hogy Topoľčany mindent megtett azért – a pályán és azon kívül is –, hogy megtartsa extraligás tagságát. Erről nem szeretnék nyilvánosan többet mondani. Aki látta a mérkőzést, tudja, mire gondolok.

Az első találkozón sokkal jobban játszottunk, megleptük őket, és egyszer sem engedtük őket vezetéshez jutni. Talán másképp alakult volna minden, ha nagyobb különbséggel nyerünk, de a sport nem a feltételezésekről szól. A tény az, hogy a párharcot elveszítettük, és ezt el kell fogadnunk. Tanulnunk kell belőle, elemezni a hibákat, és még jobban felkészülni.

Milyen célokat tűztök ki a következő szezonra? Harmadik bajnoki cím és sikeres osztályozó?

A következő idény tervezését már néhány hete megkezdtük. A csapatban lesznek változások, ahogy az a sportban természetes, de a célok nem változnak. A harmadik egymást követő bajnoki cím, az arany mesterhármas óriási siker lenne. Még csak az előkészületek elején járunk, de egy dolgot biztosan kijelenthetek: az Extraliga a célunk, és előbb-utóbb el fogjuk érni. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az utánpótlásra és a klub pénzügyi stabilitására is. Sok munka vár még ránk.

Véleményed szerint készen áll a csapat az Extraligára? Mire lenne még szükség a feljutáshoz?

Úgy gondolom, igen. Az Extraligában más feltételek várnának ránk, és azokkal együtt versenyképesek tudnánk lenni. Ahogy már említettem, az utánpótlás területén még fejlődnünk kell. Jelenleg hiányoznak azok a saját nevelésű ifjúsági játékosok, akiket fokozatosan be tudnánk építeni a felnőttcsapatba. Ez az egyik legfontosabb célunk, ugyanakkor sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek elsőre tűnik.

A mai világban a gyerekekkel és a fiatalokkal dolgozni sem egyszerű, de sokszor a szülőkkel még nehezebb. Ez a probléma nemcsak a kézilabdában, hanem minden sportágban jelen van. Meg kell győznünk a szülőket arról, hogy nálunk a gyermekük jó helyen van, ahol sportolóként, emberként és értelmileg is fejlődhet. Nem kell mindenkiből világsztár játékosnak lennie. Már önmagában az is érték, ha mozog, jó közösségben van, megtanul csapatban dolgozni, küzdeni, győzni és veszíteni – vagyis mindazt, amivel a való életben is találkozni fog. Ez mindenképpen többet ér annál, mint hogy egész nap egy tablet képernyőjét nézze.

Fotó: Slovak Handball és a klub Facebook oldala