Interjú: Összefogással lehet sikeres a dunaszerdahelyi kézilabda

Második idényét kezdte a szlovák 1. ligában a VSK Dunaszerdahely női kézilabdacsapat, amely nagy célokkal vág neki az előtte álló feladatoknak. A klubról, az ifjúságról és a jövőbeli tervekről az egyesület elnökét, MUDr. Horváth Zoltánt kérdeztük.

Milyen célokkal vágtak neki az új idénynek?

Ami a felnőtt női csapatot illeti, célunk, hogy megtartsuk legalább azt a helyezést, amit tavaly elértünk. Minden klubnál munkálkodik az előrelépés szándéka, ezért a dobogón szeretnénk végezni. Viszont nem ijednénk meg akkor sem, ha olyan helyezést érnénk el, amely újabb feladatokat róna ránk. Ha véletlenül megnyernénk a bajnokságot, akkor sem lennénk az a csapat, amely bajnoki cím esetén nem akar feljebb lépni. Célunk, hogy kivigyük a csapatot a nemzetközi színtérre. Az első állomása az lehet, hogy Csehországban játsszunk bajnoki mérkőzést. Meg akarjuk teremteni a feltételeket, hogy ne forduljon elő az, ami más csapatokkal, hogy ha megnyerik az első ligát, visszamondják a feljutást.

Hogy lehet bebiztosítani a feltételeket, ha például a sportcsarnok nem felel meg az előírásoknak?

A csarnokra lehet kérni kivételt, amit meg is kapnánk. A dunaszerdahelyi sportcsarnok kérdése egy nagyon összetett probléma, ez nem csak a kézilabdát, hanem az összes többi sportágat érinti. A csarnok kicsi, egyre lefoglaltabb. Csak edzésre, mérkőzésre és kulturális eseményekre lehet használni. Ez egy olyan probléma, amely megoldásra vár és orvosolni kell.

MUDr. Horváth Zoltán köszönti a csapat erősítését, Juhos Katát.

Milyen probléma adódhat még a csarnokon kívül?

Csak a költségvetés. Ezt úgy lehet megoldani, hogy mindenki, aki a Dunaszerdahelyen a női kézilabdát támogatná, a csapat mellé állna.

Milyen státuszban működik jelenleg a klub?

Jelenleg a klub amatőr státuszban működik, és a cseh-szlovák ligában is így működhet tovább. Sokat tanulmányoztam a közös ligában a többi csapat költségvetési hátterét. Azt gondolom, ez nem okozhat problémát.

Mit gondol, megfelelően erősítettek az új idényre? Kik lehetnek a csapat legnagyobb ellenfelei?

Úgy gondolom igen, látható volt az első mérkőzésen is. Sajnos Mészáros Réka az utolsó felkészülési mérkőzésen megsérült, október elején kerül sor a műtétre. Bízunk benne, hogy a szezon második felében a csapat rendelkezésére tud állni. A legnagyobb ellenfelek a szokásosak, a Galgóc, az Inter, akik beleszólhatnak a feljutásba.

A tavalyi idényben a remek őszt gyengébb tavasz követte. Hogy lehet ezt elkerülni?

A nyári felkészülés nagyon jól sikerült, a lányok kondíciójával nincs probléma. Az új szerzeményeink játékba való beillesztése nem egyik napról a másikra történik. A csapat mögött dolgozó kiváló szakmai stáb viszont ezzel meg fog bírkózni.

Milyen ma a kapcsolat a Győri AUDI ETO KC egyesületével?

Ma az a helyzet, hogy a TAO támogatások modifikációja miatt kicsit változik az együttműködés, de az alap marad. Az ETO utánpótlás bázisának része vagyunk. Ha rátérünk az utánpótlásra, el kell mondani, Szlovákia legnagyobb létszámú utánpótlás bázisa vagyunk. Az ovi szivacskézilabdától kezdve az összes korosztályban van csapatunk. Látva ezt a munkát a szlovák kézilabda szövetség alelnöke, Kelecsényi Ernő javasolni fogja, hogy egy igazi dunaszerdahelyi kézilabda akadémia alakuljon. Egyelőre még regionális központként működünk.

Balról: Kelecsényi Ernő a kézilabda szövetség alelnöke, Brunczvik Tünde edző, Prikler Szilvia vezetőedző, MUDr. Horváth Zoltán klubelnök

Mit tart az elmúlt két év legnagyobb sikerének?

Az elmúlt két évből a legnagyobb üzenet, hogy nem is olyan rég Dunaszerdahelyen az volt a jellemző a lány kézilabdára, hogy a szülők egymás ellen szurkoltak, a gyerekek a pályán egymás ellen harcoltak. Amikor ennek nekivágtunk, sokan azt mondták, hogy megoldhatatlan ellentétek vannak a korábbi két utánpótlás nevelő klub között, és szinte kivitelezhetetlen, hogy a két ellentétes bázisból egy klub legyen. A szezonnyitó hazai mérkőzésünkön a klub honlapjának elindítása alkalmával, miközben az összes korosztályos csapatunk a pályán volt, amikor mindannyian együtt voltunk, úgy gondolom, akkor és ott mindenkiben tudatosult, egyek vagyunk. Ott és akkor láthatóvá és érezhetővé vált, hogy a korábbi két ellentétes tábor immáron egy közös célért, a dunaszerdahelyi kézilabdáért szurkol, dunaszerdahelyi szülő dunaszerdahelyi kézilabdásnak szurkol. Ezt tartom a legnagyobb üzenetnek, hogy ezt elértük. Köszönet a lányoknak, a szülőknek, a stábnak, hogy ezt elértük. Ez a klub olyan egységet alkot, amely méltán feljogosítja arra, hogy nagy eredményeket érjen el. Az elmúlt két év megmutatta, hogy meg lehet teremteni a megfelelő együttműködést.

Jelenleg hány játékos tartozik a VSK Dunaszerdahely kötelékébe?

A regisztráltak, a kis kézilabdások és a szivacsosok száma összesen 230 körül van.

Korábban a tehetséges játékosok Győrben folytatták. Ez még ma is jellemző?

Ennek az együttműködésnek az eredménye Lakatos Rita, aki itt kezdett, Dunaszerdahelyen, és egészen a magyar válogatott csapatkapitányi pozícióig vitte. Ha a lányoknak tudunk olyan jövőképet biztosítani, hogy van vízió, van női csapat, vannak eredmények, van hol játszani, amikor kilépnek a korosztályokból, akkor nem lesz okuk arra, hogy más klubok iránt érdeklődjenek. Természetesen, ha van egy kiugró tehetség, azt nem fogjuk vissza, hiszen nem leszünk a fejlődés gátja. De azt szeretnénk, ha minél többen itt játszanának.

Az idény előtti sajtótájékoztatón elhangzott, hogy idővel felvehetik a DAC nevet.

Ezzel kapcsolatban is beszélgetünk, hogy miként lehetne beépíteni a klub nevébe. Ez egy olyan cél, amelyet szintén el szeretnénk érni. Ahogy elértük, hogy egy klub legyünk, honlapunk legyen, ezt is elérjük. A DAC név záros határidőn belül a klub nevébe kerül.

Lát arra esélyt, hogy a férfi kézilabda is csatlakozzon a VSK Dunaszerdahely kötelékéhez?

Felvettem a kapcsolatot azokkal a felelős személyekkel, akik a férfi és fiú kézilabda környékén mozognak. Megbeszéléseket folytatunk azért, hogy a női és a férfi szakágat egy klub alá hozzuk. Ennek elérésével kiteljesedhetne a kézilabda Dunaszerdahelyen.

Mivel lenne elégedett az idény végén?

Ha még több feladatunk lenne.

Fotó: vskds.sk