Rossi: Alázatos munkával nyerhetjük vissza a szurkolók bizalmát!

Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kicsivel több mint egy hónappal az első mérkőzése előtt munkába állt. Az M4 Sportnak a közeljövő feladatairól beszélt: többek között a játékosok és szurkolók hitének visszaadásáról.

Az olasz szakember jelenleg Telkiben van otthon, és a munkáját figyelembe véve ez a továbbiakban sem lenne ellenére, csakhogy nem kizárólag magára kell gondolnia. A felesége már megkezdte a lakásnézegetést, de ez a feladat abszolút rá is hárul. „Nekem most dolgoznom kell, csak ez jár a fejemben, nemigen érdekel más”

Mióta átadta a dunaszerdahelyi munkát utódjának belevetette magát az új feladatokba, többek között segítőivel az elrajtoló OTP Bank Liga meccseit kémlelik. „Közben igyekeztünk figyelemmel követni a más bajnokságokban játszó játékosokat is.” Emellett jelentős időt szán a sajtóra, mely nem a legszívleltebb elfoglaltsága, de tisztában van a jelentőségével – mondta ez az újabb interjú közben.

Egyébként valóban minden perc drága, hiszen mindössze négy edzés áll majd a rendelkezésére az első tétmeccs előtt. Még saját maga is kíváncsi, hogyan tudja kezelni ezt a helyzetet.

„Azt gondolom, hogy kőkemény napi munkával, elsősorban taktikai jellegű munkával; mindeközben pedig sokat kell beszélgetnünk a játékosokkal. Meg kell próbálnunk behatolni a fejükbe, meg kell próbálnunk elérni, hogy ezt hagyják. Ebben nagy segítségünkre lehet Gera Zoltán, aki jól ismeri őket. Nem veszíthetünk időt, mert nagyon kevés áll rendelkezésünkre.”

Első lépcsőként egymás alaposabb megismerését említette, mivel a labdarúgókkal elsősorban csak látásból ismerik, ahogy neki is csak azokkal van személyes tapasztalata, akiket korábban edzett.

„Sokat kell beszélgetnünk, meg kell próbálnunk optimalizálni a munkát. Nem tarthatok ötórás edzéseket, egy edzés maximum egy-másfél óra lehet. Nagyon intenzív és elsősorban taktikai jellegű tréningeket kell tartanom, és nem lesz idő szájba rágni a taktikát. Szóval elég nehéz feladat, de megpróbáljuk belőle kihozni a legtöbbet.”

Rossi nem felállási formákban gondolkodik, azaz ne feltétlen azt a háromvédős játékot várjuk, amellyel a Honvédnál bajnoki címet nyert. „Olyan rendszer kell, amely könnyen elsajátítható, elsősorban a játékosoknak. De ahogy szoktam mondani, nem a játékrendszer a lényeg, hanem a mód, ahogy az adott játékrendszerrel bánunk. A koncepció, ami a játékrendszer mögött van. Márpedig a koncepció ugyanaz volt, bárhol is dolgoztam. Játszottam mar 4-3-3-mal, vagyis négyvédős rendszerrel, amiről könnyen válthatunk 4-2-3-1-re. Máskor meg három védővel játszottunk. Itt egy edzés után, ahol gyakoroljuk majd mindkettőt, világosan látnunk kell majd, melyik játékrendszer használjuk majd Finnország ellen. Ehhez nagyon fontos lesz a játékosok visszajelzése. Megmondják, melyik rendszerben érzik magukat otthonosabban. Nekünk pedig látnunk kell majd, milyen például a testbeszédük. Sok mindent figyelembe kell vennünk.”

Igyekszik majd egyeztetni elődeivel. Bernd Storckkal már túl is esett rajta, George Leekensszel viszont még a váltás előtt adódott alkalma beszélni. A legfontosabbnak azt tartja, hogy újra felismerhető indentitást nyújtson a játékosoknak. Ez olyan feladat, amilyen egykoron Dárdai Pálnak jutott, ezért reméli, tudnak majd egyeztetni.

„Ő volt az az edző, aki… hogy is mondjam… Nekem volt egy képem a magyar futballról, a magyar válogatottról azóta, hogy idejöttem 2012-ben. Emlékszem, amikor a válogatott 8-1-re kikapott Hollandiától. Nagyjából azóta követem figyelemmel a csapatot és a játékosokat. Dárdai időszaka volt az, amikor az emberek – a játékosok és a szurkolók is – visszanyertek valamit az önbecsülésükből, és ennek következtében az eredmények is javulni kezdtek. A távozása után Bernd Strock vette át a feladatát, és képes volt folytatni a munkát, amit Dárdai elkezdett, és végül sikerült is kijutni az Európa-bajnokságra. A magyar csapat számára ez volt a legnagyszerűbb pillanat. Azt gondolom, Dárdai egy világos önképet adott a válogatottnak. Úgy megszervezte a védekezést, hogy a játékosok pontosan tudtak, mit csináljanak, ezen felül kiválóan éltek a rögzített játékhelyzetekkel, szögletekkel, szabadrúgásokkal. Persze olyan játékosok, mint Dzsudzsak Balázs, aki elképesztő képességekkel bír ezen a téren.”

Persze azzal Rossi is tisztában van, hogy az akkori kulcsemberek nagy része, Király Gábort, Juhász Rolandot és Gera Zoltánt említette, már nem állnak rendelkezésre. Ezért Dzsudzsák Balázs mellé igyekszik majd a lehető leghamarabb megtalálni az új vezéregyéniségeket.

Nem fél attól, hogy a komolyabb bajnokságokból hazaérkező légiósok szemére vetnék, hogy mindössze Magyarországon és Szlovákiában dolgozott eddig. „Frappáns mutatott rá, miért nem. A nyomás, a felelősség természetesen sokkal nagyobb. Itt egy egész országot képviselsz – azt, amely egykor Európa, ha nem a világ legjobbja volt. Na most azok a játékosok, akik most a Bundesligábol vagy akárhonnan érkeznek, az Aranycsapathoz képest pontosan ugyanott vannak mint én: sehol. Ennek megfelelően kell viselkedniük. Alázatosan, rengeteget kell dolgozniuk és harcolni. Csak így tehetjük meg az első lépést, hogy visszanyerjük a szurkolok bizalmat.”

A Nemeztek Ligája-csoportban reálisan Görögország mögé helyezné a magyar együttest, „de a futball a csapategységről, az identitásról szól. Ha igazan csapatként működsz, szervezetten, egységesen, bárkit legyőzhetsz. Egy meccsen akármi megtörténhet. Nekünk a pályán igazi csapatként kell működnünk, a játékosoknak segíteniük kell egymást, ezután előjöhet a minőség is a játékosokból. Mert a minőség ott van bennük. Most egy picit mindenki hitehagyott. Úgy tűnhet, a magyar futballistákban nincs meg az akarás, a szív, az erőnlét, semmi. De ez csak az utolsó két év eredménye. A mi feladatunk, hogy visszaadjuk mindenekelőtt játékosok, és persze a szurkolok hitet. Ezt pedig csak küzdelemmel lehet. Egyszerűen nem tudok más módot, csak ezt: harcolni, megküzdeni minden labdáért.”

A 2020-as Eb-re, melyen Budapesten is rendeznek mérkőzéseket, nem gondol még. Egyelőre csak a Nemzetek Ligája nyitánya jár az eszében Egyébként is csak jó eredményekkel lehet feljebb kapaszkodni a ranglistán, amely alapján a saját dolgukat könnyítenék, ha magasabb polcról várnák a selejtezők sorsolását.

Azt örömmel vette, hogy többnyire pozitívan fogadták a kinevezését, ilyen légkörben könnyebb nekivágni a munkának. De ez nem altatja el, mert tapasztalataiból kiindulva tudja, egy pillanat alatt megváltozhat a hangulat az eredmények függvényében. „Nagyon fontos lesz, hogy az első mérkőzéseket sikerrel vívjuk meg, addig alighanem élvezzük majd az emberek támogatását, de az első tétmeccs ugyanúgy javíthatja, mint ahogy ronthatja ezt a légkört. Mi természetesen azon leszünk, hogy előbbi legyen majd.”

Korábban megígérte, hogy igyekszik megtanulni magyarul, de egyelőre nem ez van a fókuszban.

„Az biztos, hogy kell majd vennem nyelvórákat. Nekünk, olaszoknak nagyon nehéz megtanulni a magyar nyelvet, muszáj lesz felfogadnom egy nyelvtanárt, aki felkészít. Veszek majd órákat, de most egyelőre nem ez a legfontosabb. Ha a dolgok kicsit mar elrendeződtek, beépítem a napi rutinba a nyelvtanulást.” Egyelőre ahogy az minden nyelv esetén szokott lenni, a káromkodásokkal nincsen gondja. Illetve azzal: „Hajrá, magyarok!”