Interjú: Az NBI és a válogatott a célja a lakszakállasi Mocsi Attilának

By
Updated: júl 25, 2020

A Szombatahelyi Haladásban folytatja pályafutását a lakszakállasi Mocsi Attila, aki hároméves szerződést kötött a zöld-fehér együttessel. Az ETO nevelés a MOL Fehérvár csapatával bajnok és kupagyőztes lett, majd az Európa ligába is belekóstolhatott. Korosztályos válogatottként a magyar válogatott mezét is magára húzhatta. A 20 éves tehetséget kérdeztük. 

Hogy jött az életedbe a foci, hogy kezdődött a pályafutásod?

Apukám is focizott és kiskorom óta nem érdekelt semmi más a labdán kívül. Nyilván kérdés volt, mennyire lehet majd komoly a történet, de kiskorom óta csak ez számított.

Hogy jött anno az ETO lehetősége?

Kovács Krisztián barátom akkor már Győrben játszott és rajtuk keresztül kerültem oda, hogy megnézzenek. Mindig csak mondogatták, rendben, gyere holnap is, végül 8 csodálatos évet töltöttem el ott.

Hogy értékelnéd az ETO-nál eltöltött éveket?

Úgy gondolom, akkor sokkal előrébb járt a magyar foci, mint a szlovák, akadémia terén pedig biztosan, úgyhogy egyértelmű volt, hogy ott jobban tudok fejlődni. Ebből a szempontból jó volt, hogy ETO-hoz tudtam kerülni. Nagyon sok mindent tanultam, nagyon sok mindenben fejlődtem. 11éves koromban eljöttem a családomtól, úgyhogy nem csak a fociban, de az életben is önállósodnom kellett. Tökéletesen volt felépítve, hogy a sok edzés mellett az iskolára is legyen idő, úgyhogy egy remek akadémián pallérozódtam. Pozitívan gondolok vissza azokra az évekre.

Hogy jött a Vidi ajánlata? Sokat gondolkodtál a váltáson?

Egy ETO-MTK U17-es mérkőzésre jött a Vidi akkori fő scoutja, aki az MTK-ból figyelt valakit. Azon a meccsen nagyon jól játszottam, és azonnal megkerestek, szerették volna, hogy oda igazoljak. Nagyon sok jót vázoltak elém és olyan lépéseket tettek, mint például Juhász Roland hívott fel, hogy szerinte tökéletes lenne számomra, ha oda igazolnék. Gondolhatják, ha Magyarország legjobb hátvédje hív. Nem gondolkodtam tovább, tudtam, oda kell mennem. Juhász Roland  utána is nagyon odafigyelt rám és nagyon sokat segített, amit talán sose fogok tudni megköszöni neki! És itt megemlíteném Hadnagy Zsoltot is, az akkori fő scoutot, aki megígérte a szüleimnek, hogy oda figyel majd rám és ezeket a szavait a mai napig tartja!

Milyen volt Marko Nikolic csapatában készülni a mérkőzésekre?

Az egész úgy kezdődött, hogy NB3-ba megyek. Viszont belső védő hiány volt, ezért hívtak, hogy utazom az edzőtáborba a felnőtt csapattal. Nagyon boldog voltam, úgy gondolom, egy idő után sikerült felvenni a ritmust és ezt egy ilyen edző, mint Marko Nikolic is látott. Csak azt hallottam, hogy az edző nagyon kedvel, és nagyon tetszik neki, amit csinálok. Az edzőtáborban mindig megkaptam a lehetőséget. Úgy gondolom, volt, amikor éltem vele, viszont sajnálom, hogy utána nem szavazott bizalmat nekem a tétmérkőzéseken. Összességében úgy gondolom, egy ilyen szakemberrel nagyon jó együtt dolgozni és minden nap tudtam tanulni.

Az Európa liga selejtezője során a csapat kispadján kaptál helyet. Hogy élted meg a meccseket?

Nyilván óriási élmények ezek, amikre örökké emlékezni fogok:  a Bordeaux kiütése, a Partizán elleni döntetlen idegenben. Mind a kétszer a padon foglaltam helyet. Ide sorolnám a Chelsea elleni meccset is, ahol igaz, a lelátón ültem, viszont előtte nap a Stanford Bridgen edzeni nem kis élmény. Ezeket sosem felejti el az ember.

Bajnok és kupagyőztes vagy a Vidivel. Milyen érzés volt elérni ezeket a sikereket és mit jelentenek számodra?

Úgy gondolom, nem sokan mondhatják el ezt magukról 20 évesen.  Ezeket a címeket nem igazán érzem magaménak, mert a bajnokságban 1 meccsen  játszottam a kupában 3 találkozón, de testközelből megtapasztaltam, milyen érzés ezeket úgy megnyerni, hogy főszereplő vagy. Azóta még nagyobb motivációval dolgozom, hogy főszereplőként érjem el ezeket.

Hogy jött a Haladás lehetősége? Miért a Halit választottad, sokat gondolkodtál a lehetőségen?

A Haladás már fél éve is érdeklődött irántam, akkor nem sikerült a két klubnak megegyeznie, úgyhogy nyáron ismét próbálkoztak. Az edző kérésére 2 napot itt töltöttem, hogy még jobban megismerjük egymást. Kedd este közölték velem, menjek haza és csütörtökön már úgy jöjjek, hogy az ő játékosuk vagyok. Nyilván ez nem ment ilyen egyszerűen, de négy hét elteltével sikerült mindenben megegyezni és a Vidi engedélyével már két hete itt vagyok, és a csapattal készülök. Azóta gólt is szereztem és egy döntetlent is játszottunk a Fradi ellen. Nyilván ezek nem mérvadók, de én tudok belőle meríteni a jövőre nézve.

Korosztályos válogatott vagy. Milyen érzés volt először magadra húzni a válogatott mezét?

A válogatott számomra nagyon fontos. Nagyon boldog voltam az első válogatott meccsemen, azóta kapitány is voltam a korosztályos válogatottban! Úgyhogy az U19-es válogatottig minden úgy ment, ahogy terveztem. Azóta az U21-es válogatottba még nem kaptam meghívót, ami nagyon bánt, de nap, mint nap azon dolgozom, hogy ez megváltozzon. Szeretnek minél előbb visszakerülni a válogatottba. Azt az érzést semmi nem tudja pótolni, mikor a pályán állva hallod a magyar himnuszt.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Rövidtávon gondolkodom, inkább Próbálok mindig a következő napon jobb és jobb lenni. Szeretnék a Haladásaban alap emberré válni és szeretnék egy jó NB2-es szezont. Remélhetőleg a Halival tudok majd osztályt lépni, mindenképp szeretnek az NB1-ben is játszani, hogy szépen fokozatosan építsem magam. Úgy gondolom, belső védőként nem vagyok még elkésve, viszont ahogy látjuk a külföldi focit, vannak 17-18 éves játékosok belső védő poszton is, úgyhogy minél hamarabb az NB1 a cél. Szeretnék majd egy olyan alapot, amivel ha külföldre kerülök, meg tudom állni a helyem. Nyilván, ha hamarabb lesz külföldi ajánlatom, rendesen átgondolom, de jelen pillanatban azt gondolom, hogy lépésről lépésre kell haladnom. Szeretnek felnőtt válogatott lenni és egyszer egy neves külföldi csapatban játszani.