51 éve nyert Aranylabdát Albert Flórián

Albert Flórián (1941-2011), a Ferencváros egykori legendás csatára az egyetlen magyar labdarúgó, aki 1967 decemberében Aranylabdát szerzett. Azt hihetnénk, hogy – a maihoz hasonlóan – hatalmas pompa és ceremónia közepette vehette át a neki járó díjat, ám ez egyáltalán nem így történt. A nagyon fiatalon ismertté vált válogatott csatárt szerény és intelligens játékosként ismerte és szerette mindenki.

Albert Flórián 1967-ben bajnokságot nyert a Ferencvárossal, a válogatottal mindenkit megvertek, elsők lettek az európai rangsorban, a Fradival pedig már harmadszor lehetett a bajnokcsapat tagja. Sorra rugdosta a gólokat – szám szerint 28-at -, majd Magyarországon őt választották az év játékosának. Sikereiről a France Football hasábjain is gyakran olvashattak a futballrajongók. Mindig a 9-es számot viselte a hátán, amely egész élete során végigkísérte. Már az év őszén is azt jövendölték és rebesgették, hogy magyar aranylabdás lesz 1967-ben, amit ő nehezen hitt el. A csoda pedig megtörtént: 24 ország egy-egy sportújságírója voksolt, s nyolcan Albert Flóriánt tette az első helyre.

Az MTI újságírója, Boskovics Jenő szenteste hívta fel Albertot, aki maga is hitetlenkedve hallgatta a hírt. Az előző években ugyan jegyezték őt ötödikként, de már-már teljesen lemondott arról, hogy valaha a legjobbak közé válasszák őt. A szavazást valahogy nem előzte meg igazi várakozás otthon, nem tárgyaltak róla sem a szurkolók, sem a “jól értesültek sem”, hogy vajon melyik magyar játékos lesz ott az első tízben. Olyan játékosokat utasított maga mögé, mint Bobby Charlton, Beckenbauer, Eusébio, Gerd Müller vagy Best.Összesen 28 ponttal kapott többet, mint a második helyen Charlton. Az újságolvasó közvélemény csupán négy nappal később, 1967. december 28-án tudta meg a hírt. A karácsonyi ünnepek miatt a napilapok sem december 25-én, sem 26-án nem jelentek meg. Bár 1967. december 27-e szerdára esett, ezen a napon sem volt újság, hiszen karácsony másnapján egyetlen szerkesztőség sem dolgozott. Így aztán négy nappal később, 1967. december 28-án jelent meg a hír. A legnagyobb napilapok csak minimálisan, vagy egyáltalán nem foglalkoztak a történtekkel.

Akkoriban az Aranylabda-átadások nem úgy történtek, mint manapság. A France Football főszerkesztője mindig egy-egy nagy meccs előtt nyújtotta át a gömböt. Olyan mérkőzés előtt, amelyen az előző év díjazottja is játszott. Szó sem volt tehát bármiféle év végi csillagszórós, pezsgős párizsi ünnepségről, ellenben sok ezer néző ünnepelhette az aktuális győztest. Az 1968. május 4-én a Népstadionban a szovjetek ellen megrendezett EB-negyeddöntő első mérkőzésénél (2-0-ra nyertek a magyarok) jobbat keresve sem találhattak volna. Csakhogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és az MLSZ hallani sem akart erről. A politikusok és a sportvezetők tisztában voltak azzal, hogy az 1956-os forradalom vérbefojtása óta egy magyar-szovjet meccs a legenyhébb megfogalmazás szerint is a „necces“ találkozók körébe tartozott. Az MLSZ akkori vezetői szinte reszkettek attól, hogy az ünnepélyes pillanatok rendszerellenes tüntetésbe csaphatnak át. Éppen ezért mindent elkövettek, hogy az akkor már több mint négy hónapja kitüntetett Albert Flóriánnak a lehető legszerényebb körülmények közepette adják át a díjat. Az Aranylabda történetében ez volt az első olyan alkalom, hogy nem egy mérkőzés előtt adták át a díjat. Az égiek sem voltak Alberttel, hiszen pár nappal a találkozó előtt lesérült, s ezért a mérkőzés utáni banketten – szinte titokban -, a városligeti Gundelben kaphatta meg a trófeát.