Interjú: Szabó Péter Dunaszerdahelyről került a magyar kézilabda élvonalába

By
Updated: apríl 9, 2019

Dunaszerdahelyről indult és a magyar kézilabdában lett ismert Szabó Péter, aki 2013-ban igazolt Egerbe, ahol 2014-ben az év sportolójává választották. Pályafutása után szakmai igazgatóként tevékenykedik tovább a DVTK-Eger együttesénél, továbbá a megye kézilabda szövetségének is az elnöke lett. A tapasztalt játékost és szakvezetőt pályafutásáról faggattuk.

Hogy jött az életébe a kézilabda?

A focival kezdtem, nagyapám, Bencsics Gusztáv, ismert futballbíró volt, nagyon sokat foglalkozott velem. A DAC csapatánál edzettem, majd elvittek a nagyobbak közé. Az egyik nap megjelent Szúnyog László tanár úr a Komenský Alapiskola tantermében és felajánlotta, hogy lehetne kézilabdázni. Nem kellett sok, hogy megszeressem a kézilabdát és benne maradtam. Majd jött a DAC-tól Kálmán Miklós, abban az időben ő vezette a felnőtt csapatot, és végül a klub igazolt játékosai lettünk. Nagyon sok sikerélményem volt, jól ment a játék.

Hogy alakult ezután az ifjúsági pályafutása?

Ifiben szlovákiai gólkirály is voltam, pedig nem számítottam magas játékosnak a korosztályban.  Sajnos hanyatlott a férfi kézilabda, és egyszer csak közölték, hogy anyagi gondok miatt megszűnik Dunaszerdahelyen a szakosztály. Ügyesnek számítottam, régió válogatott is voltam, így volt több lehetőségem. Mehettem volna a pozsonyi ŠKP csapatához, de jött egy győri ajánlat, melyben nagy szerepe volt édesanyámnak, Szabó Zsuzsannának és nagymamámnak, Bencsics Rozáliának. Rajtuk kívül sokat köszönhetek édesapámnak, Szabó Gellértnek, aki sok edzésre és mérkőzésre elvitt. Hálával tartozom neki, hogy elengedett a nagyvilágba. Egy próbamérkőzés után mondták, hogy várnak vissza Győrbe, intézték a kollégiumot, az iskolát. 16 és fél évesen választottam Győrt, de egy pillanatra sem bántam meg. A serdülőben játszottam, majd felvittek az ifibe. Tóth László látott bennem fantáziát, sokat foglalkozott velem. Nagy hálával tartozom neki, hogy akkor felkarolt. Egy kint élő magyar fiúnak, a szülei nélkül kacifántos az élete. Jó kis életutam kerekedett ki, gyorsan megtaláltam a hangot az ottani emberekkel. Viszont minden fórumon hangoztattam, hogy dunaszerdahelyi vagyok és büszke vagyok arra, hogy felvidékiként leraktam egy olyan téglát a magyar kézilabdában, amely hosszú távon stabil lesz.

A felnőttek között több csapatnál is megfordult, köztük a Szegednél is. Milyen volt ez az időszak?

Magyar gólkirály lettem és elvitt a Pick Szeged, ahova térdszalag szakadással érkeztem. Játszottam a Bajnokok Ligájában, de nem kaptam meg azt a játéklehetőséget, amit szerettem volna. Idősebb fejjel beláttam, hogy akkor egy 22 éves srác nem kap annyi játéklehetőséget, mint szeretett volna. Jeleztem, hogy nem szeretnék a padon üldögélni, ugyanis hosszútávú szerződésem volt. Elmondták, valaki fizetne azért, hogy a Pick Szeged padján üljön, de én nem ilyen voltam. Kölcsönadtak a Budapest Elektromosba, de sérülés után nehezen lendültem játékba. A következő idényben ismét remekül bekapcsolódtam a kézilabda elitbe, három éven át a negyedik helyen végeztünk.

Budapest után hol folytatta?

Budapest után Gyöngyösre igazoltam, ahol hét hónapot töltöttem, de anyagi problémák miatt Kecskemétre szerződtem, ahol 3,5 évet töltöttem. Majd visszamentem Gyöngyösre és innét Egerbe kerültem. Öt évet játszottam, mint játékos, utána szakai igazgatóként tevékenykedem és a Heves megyei kézilabda szövetség elnöke vagyok.

Az egri csapat viszont meghatározó pont lett a pályafutása során.

15 éve kézilabdáztam és a párom, Jókai Nóra a nagyobbik gyermekemmel terhes lett. Eger ambiciózus klub volt, beszéltünk a jövőképről. Volt csomó NBI-es ajánlatom, de a párommal azt beszéltük meg, hogy egy évet szerepelnék az NBI B-ben. Párom is kézilabdázott, a Győri ETO csapatában, úgyhogy egy sportos család vagyunk. Az első évben nem jutottunk fel, Balmazújváros került az élvonalba. A második évben az ismerőstőkémből építkeztünk, régi csapattársakat csábítottunk hozzánk. Így kezdődött már a szakmai munkám is a klub körül, de ekkor még fiatal voltam. A második évben felkerültünk, utána pedig már stabil NBI-es csapattá váltunk. Azóta sok minden történt, az egyesületnél már közel 300 gyerek sportol. Nagyon szeretünk Egerben, mindkét gyermekem itt született. Igaz, távol vagyunk a családtól, de jelen állás szerint mindenünk ide köt.

Pályafutása során volt lehetősége külföldre szerződni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbáltam volna ki. Minden csapatommal korrekt viszonyt ápoltam. Mindig jeleztem a klubjaim felé, hogy ajánlatot kaptam, de az akkori csapatom mindig meg akart tartani. Jól éreztem magam otthon. Karrieremre az volt a jellemző, hogy sosem az eszemre, hanem a szívemre hallgattam. Talán utólag belegondolva, néhány dolgot másképp csináltam volna. Karrieremnek volt napos és árnyékos oldala. Idén nyáron el kellett döntenem, hogy hol folytassam tovább. Az edző számított volna rám, viszont az ész érvek miatt, először a szívem kárára úgy döntöttem, hogy nem folytatom. Hirtelen meg kellett hoznom ezt a döntést. 24 éve szerelmese vagyok ennek a sportnak, de egy új küldetést vállaltam. Így az edzések mellett nem tudtam volna folytatni a szakmai munkát.

Mennyire volt nehéz játékosból szakvezetővé válni?

Igazából nem volt nehéz. Már benne voltam a vezetőségi dolgokban és volt egyfajta kor szakadék is a csapatban. Az idősebb játékosok közé tartoztam, kihullottak a 35-36 éves játékosok. Rajtam kívül senkinek nem volt két gyermeke a csapatban. Ilyen szempontból nem volt nehéz a válás, főleg, hogy megtaláltam a következő utamat. Mindegy, hogy valaki készül-e az abbahagyásra vagy nem, ez mindig szívfájdalom marad.

Szakvezetőként mi minden tartozik a feladati közé?

Próbálok egyre több feladatot átvenni. Itt működik egy menedzsment a kézilabda körül, ahol le van osztva, hogy ki mit csinál. Én próbálom segíteni a mindennapi működést, és különböző területeken vannak feladataim. A szponzor felhajtástól és a szerződések előkészítésétől kezdve az utánpótlás felügyelete is hozzám tartozik. Jó kapcsolataim vannak az edzőkkel, a környező csapatokkal, az iskolákkal és szurkolókkal is. Inkább az átállás okozott problémát. Már nem csak az van, hogy leedzettem és pihenek, hanem reggel 8 órától bekapcsolom a telefonomat és intézkedem.

Új munkájánál segítség volt, hogy egy korábbi sikeres játékos került a klub és a megye élére?

A megyében biztosan lenne olyan, aki betöltené az elnöki pozíciót, viszont én kaptam a felkérést. Biztos vannak helyek, ahol megosztónak számít a pozícióm, de ez már a való élet. De nem aggódom, napi szinten harcolok, és nagyon sokat kell tanulni. Kaptam egy lehetőséget, hogy vezető legyek egy patinás klubnál, én pedig megteszek mindent. Nagyon sok gratuláció, támogatás érkezett, de sok támadás is ért. A heves megyei kézilabda megítélése szövetség szinten nagyon sokat lépett előre. Különböző fórumokon kaptam a gratulációkat, hogy a heves megyei kézilabda szövetség milyen ütemben kezdett el fejlődni. Természetesen problémák itt is adódtak, de csak az tud hibázni, aki dolgozik. Véleményem szerint a megye jó úton halad, és nagyon sok lehetőség van még az előrelépésekre.

Sosem vonzotta az edzői állás?

Nyáron csináltam egy kézilabda tábort, elkapott az érzelmi töltet, hogy nevelnék gyerekeket. Komoly szinten viszont nem szeretnék edző lenni, mert végigutaztam több mint 16 évet. Úgy voltam vele, hogy ha egyszer lesz családom, nem szeretném ezt a vándoréletet folytatni. Megvan az edzői engedélyem, de jelenleg nem akarom ezen a pályán folytatni. Lehet, hogy pár év múlva ez változni fog, de jelen állás szerint nem.

Hol helyezné el a DVTK-Eger csapatát a magyar kézilabdában?

Anyagi viszonylatban nem tudunk versenyezni az első 5 csapattal, de egy jó középmezőnybe odaérhetünk. Szeged és Veszprém a BL csapatok, utána az EHF kupában szereplők következnek. Kézilabda szinten stabil klubbá szeretnénk alakulni. Idén egy új koncepciót húztunk csapatunkra, amely jelen állás szerint sikeresnek bizonyul. Azt mondom, ha Dunaszerdahelyről valaki Egerbe látogat, mindenképp nézzen meg egy férfi kézilabda mérkőzést, hogy milyen hangulatot teremtenek az egri szurkolók, és milyen miliő veszi körbe a férfi csapatot.

Nincs hiányérzete, hogy pályafutásán nem sikerül bajnoki címet vagy kupát nyerni?

Van bennem egy kis hiány, ott voltam a küszöbön. Van magyar bajnoki ezüstérmem, a kupában két második és négy harmadik helyezésem. Igazából apróságokon múlott mindig. Én mindig hálát adok a jó Istennek, hogy vigyázott rám. Ha 20-25 évesen másképp gondolkodom, talán lett volna egy kupagyőzelem vagy bajnoki címem. De hálát adok azért, amit a pályafutásom adott. Nem kevés mérkőzést, nem kevés gólt raktam az asztalra. Nem voltam egy BL szintű játékos, de a középmezőny elejéhez tartoztam. Mindig büszke voltam a származásomra, arra hogy felvidéki magyar fiú vagyok.

Pályafutása során voltak megkeresések szlovák kluboktól?

A magyar kézilabda sokkal erősebb, mint a szlovák, ez már hosszú ideje így van. Az Eperjesen kívül egy szlovák klub sem tudott versengeni azokért a fizetésekért, mint amik Magyarországon vannak. Nem jött ilyen konkrét megkeresés.

És hívás a szlovák válogatott részéről?

Folyamatosan hívtak a szlovák felnőtt válogatottba, de visszamondtam. Furcsa volt, hogy magyarok vagyunk, de a szlovák válogatottban kell játszani. Más érzés, más környezet volt. Később Heiszter Zoltán sokéves hívása után elmentem a válogatotthoz, de számomra fura volt, hogy a csapatomban meghatározó szerepet töltöttem be, a válogatottban már nem. De természetesen ez a hozzáállásomon és a győzni akarásomon semmit nem változtatott. Csapattársaimért ugyan úgy küzdöttem, mint az oroszlán, semmilyen jellegű megkülönböztetés nem ért, komoly játékosokkal játszhattam és ezért természetesen hálás is vagyok.

A magyar válogatottól nem keresték?

Amikor a Szegedhez igazoltam, volt róla szó, hogy magyar válogatott legyek. Hagyományőrző család vagyunk, de szerintem hogy ki magyar és ki nem, az nem csak az állampolgárságon múlik. Pedig lehetőségem lett volna, mert kerestek. Szerettek volna honosítani, de abban az időben nem így alakult.

Hogy élte meg a hivatalos búcsúztatót a Szeged elleni mérkőzésen?

Féltem is tőle és egyben vártam is. Tavaly még játszottam, de az ebben az idényben több feladatot látok el. Mivel a klub szakmai igazgatója vagyok és a Heves-megyei kézilabda-szövetség elnöke, a játék már nem fért el a munkám mellett. Nem volt megszervezve a búcsú, az sem volt biztos, hogy nem fogok játszani a másodosztályban. Amikor már lezárult, hogy nem fogok többet pályára lépni, akkor jött a búcsúztató ötlete. Mivel játszottam Szegeden, szép emlékeim vannak arról az időszakról, a csapat jött hozzánk játszani és a mérkőzés előtt elbúcsúztattak. Egerben ez kézilabda ünnep, óriási várakozás előzi meg a Veszprém vagy Szeged szintű csapat látogat hozzánk, hetekkel előtte bejelentkeznek a jegyekért. Számomra is ünnep volt. Viszonylag jobb így, hogy régebben lezártam a pályafutásomat. A búcsúztatóval lezárult egy korszak, de kinyílt egy másik lehetőség. Még sokat kell tanulnom, mert a sport mellett nem volt rá idő. Sokféle újdonság jött az életembe, amit még meg kell tanulnom.

Hogy értékelné a vezetőként eltöltött első fél évét?

Alapjában véve pozitívan értékelem. Voltak nehézségeink klub szinten és más részen is, nagyot küzdöttünk az elmúlt fél évben. Diósgyőr különböző szakágakat foglal magába, és mi is képbe kerültünk. A DVTK mellett próbálunk pallérozódni, a szárnyuk alá vettek bennünket. Sokan szkeptikusan, vagy örömmel fogadták, viszont hogy megteremthessük az egri klub stabilitását, ehhez nagyon fontos láncszem volt a DVTK. Egerben népszerűségnek örvend a kézilabda, az együttműködések visszajelzései pedig pozitívak.

Mivel lenne elégedett, ha egy év múlva a pozíciójáról kérdeznék?

A tenyérnyomom mindenképp rá szeretném tenni a klubra. Ha az egyesületet sikerülne stabil gazdálkodásra hozni és növelni a népszerűséget, már elégedett lennék. Mindennek tudok örülni, ami kézilabda. De ez még a jövő zenéje.

Fotó: DVTK-Eger Facebook

Megjelent a Csallóköz hetilap 10. számában.

https://www.facebook.com/events/828403835283370