Interjú: Már a válogatottban is bemutatkozott a bősi Pénzes Mónika

Újabb kézilabda-tehetség van születőben Dunaszerdahelyen, a 16 éves Pénzes Mónika már a felnőtt válogatottban is letette névjegyét. A fiatal bősi tehetség már a DAC felnőtt csapatában is bemutatkozott, legutóbb a szlovák válogatott színeiben Ausztria ellen első találatát is megszerezte.

Hogy kezdődött a kézilabda pályafutásod, miért a kézilabdát választottad?

Igazából én a focival kezdtem. Voltam egy edzésen, ahol sírva futottam le a pályáról, hogy én nem akarok focizni. Édesanyám megtudta, hogy Bősön lehet jelentkezni kézilabdára. Első edzést megnéztük és amint kiléptünk a teremből elkezdtem tépni a hajam, hogy én nem szeretnék kézilabdázni. Anyukám viszont nem engedett belőle és újra elvitt az edzésre. Nagyon féltem az első edzéstől, de amint elkezdtünk edzeni megnyugodtam. És onnantól elkezdődött úgymond a kézilabda pályafutásom. Bősön csak edzések voltak amit Mátis László „Laci bácsi” tartott. Mivel kevesen voltunk ezért Dunaszerdahelyre kellett járnunk edzésekre.

Hány évesen kezdted a kézilabdát és mikor kerültél Dunaszerdahelyre?

8 évesen kezdtem, akkor már másodikos voltam. Bősön csak egy két hónapig voltak edzések és 2012-ben már Dunaszerdahelyen voltam. Ott már Németh Jolán „Joli néni” edző és Rajkovics Orsi edző vett át minket.

Mikor mutatkoztál be a felnőttek között?

Tavaly, 2019-ben Vágsellye ellen volt az első mérkőzésem, és az első meccsen bedobtam az első gólomat is a felnőttek között. Kicsit izgultam a meccs előtt, de a csapattársaim bíztattak és mindenben segítettek

Milyen különbségeket látsz a felnőtt és az ifjúsági kézilabda között?

Felnőtteknél sokkal nagyobb az elvárás, több odafigyelésre van szükség. Több az edzés. Mikor a felnőttekkel játszom, észre lehet venni, hogy a játékosok tapasztaltabban és technikásabban játszanak, mint az ifisták. Többen játszunk a felnőttek csapatában, így mikor az ifiben játszunk, akkor a meccseken észre lehet venni rajtunk a fejlődést.

Sok taktikai elemet gyakoroltok az edzéseken?

Igen. Meccs előtt két nappal edzés előtt elemezzük az ellenfél támadását és a védekezését videó formában. Edzéseken pedig erre gyakorolunk.

Nem féltél korábban a fájdalomtól? Esetleg hogy játék közben megütnek?

Azelőtt sem féltem, és most sem, megesett például, hogy törött újjal is játszottam. Általában meccsek után kék foltokkal, karmolásokkal és feldagadt térdel vagy könyökkel jövök haza.

Nemrég bemutatkoztál a szlovák felnőtt válogatottban. Milyen érzés volt megkapni az első válogatott meghívódat?

Nagyon örültem neki, de őszintén megmondom, nagyon féltem. Szerencsémre majdnem a fél csapat Dunaszerdahelyről volt, így sokkal könnyebb volt a beilleszkedés. A játékosok sokat biztattak.

Először a bővebb keretbe kaptál meghívást az osztrákok ellen?

Igen, mivel a mi korosztályunknak is lett volna edzőtábora, csak sokan vissza mondták, mert nem tudtak részt venni. Ugyanez volt a helyzet a felnőtt válogatottban is, és így kerültem a felnőtt szűk keretbe. Viszont már nagyjából 2 hónapja benne vagyok a bővebb keretben

Es milyen érzés volt pályaára lépni és megszerezni az első gólodat?

Igazából nem is gondoltam, hogy pályára fogok lépni. Az edző mondta, hogy a meccs végén lesz 20 perc játékidő a “fiataloknak”. A 20. percben szólt az edző, hogy készüljek, mert pályára fogok lépni. Nem számítottam rá, mivel nem a saját posztomon játszottam, de azért reménykedtem és beleadtam mindent, hogy sikerüljön. És sikerült, gólt is szereztem, aminek nagyon örültem.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Egyelőre még nem gondolkodtam a jövőn. Nincs kedvenc csapatom sem, a sors majd úgyis eldönti, hol fogok még a jövőben játszani. Kedvenc játékosom viszont van, a Győri Audi ETO egykori játékosa, Nora Mörk.

Fotó: mskds.sk