Interjú: Az NBI és a válogatott a célja az ímelyi Pastorek Edinának

By
Updated: marec 19, 2019

A Ferencváros neveltjeként jelenleg az NBI/B-ben a Pénzügyőr csapatában szerepel az ímelyi Pastorek Edina, aki már a szlovák junior válogatott tagja. A 19 éves játékost a kézilabdáról és a válogatottról faggattuk. 

Hogy és hol kezdődött kézilabda pályafutásod? Miért épp a kézilabdát választottad?

Szülőfalumban Ímelyen, az általános iskolában kezdtem el kézilabdázni, 10 éves koromban. Az akkori iskolám szeretett volna egy saját kézilabda csapatot, és tulajdonképpen adta magát a lehetőség. Természetesen egy percig sem gondolkodtam azon, hogy én is jelentkezzek-e az újonnan alakuló csapatba, hiszen alapvetően egy sportos családban nőttem fel, és így kiskorom óta közel állt hozzám a sport.

Mikor és hogy kerültél a Ferencváros csapatához?

2013-ban kerültem fel Budapestre, a Ferencvárosba. Szőllősi-Zácsik Szandrának köszönhetően kaptam lehetőséget egy próbajátékra. Legtöbbet talán a családomnak köszönhetek, hogy mindvégig támogattak abban, hogy belevágjak a budapesti életbe. Ekkor mindössze 13 éves voltam.

Milyen volt a Fradinál eltöltött időszak?

Az elején nagyon nehéz volt, meg kellett szoknom a nagyvárost, el kellett sajátítanom a nyelvet, de szerencsére mindenki nagyon türelmes, segítőkész és kedves volt velem. Talán ennek is köszönhető, hogy utólag visszatekintve, egész könnyen beilleszkedtem az új csapatba. Az első edzéseken emlékszem nagyon izgultam, de ez szerencsére nem tartott sokáig az edzők és a csapattársaknak köszönhetően. Mindenki nagyon segítőkész volt. Azt hiszem a legjobb kezek között nevelkedhettem fel! Mindenképp csak pozitívan tekintek vissza! Sok új barátot szereztem és persze sok tapasztalatot is. 5 év után nagyon nehéz szívvel hagytam ott a Ferencvárost.

Milyen körülményeket találtál a Ferencvárosnál? Milyenek voltak az edzések? Hogy érzed, mit adott neked a Fradinál töltött időszak?

A Fradinál minden adott volt ahhoz, hogy jó eredményeket érjék el. A pszichológustól kezdve az erőnléti edzőig, számos szakember segítette az ottani munkámat. Talán még nem telt el elég idő ahhoz, hogy egyfajta lezáró jelleggel megfogalmazzam, mit adott nekem a Fradi, de mindenképp pozitív időszaknak tekintem életem ezen szakaszát.

Nyáron a Pénzügyőrhöz igazoltál. Hogy jött a lehetőség?

Kaptam egy megkeresést az egykori Fradis edzőmtől, Kovács Attilától, aki már korábban átjött a Pénzügyőrhöz. Szerettem volna előre lépni, magasabb szinten játszani, ezért nem is volt kérdés, hogy elfogadjam-e a kínálkozó lehetőséget, főként, hogy Attilát már ismertem.

Hogy látod, mivel különbözik az ifjúsági és a felnőtt kézilabda?

Azt hiszem a két legfontosabb pont, amiben különbözik egymástól a két korosztály, az egyrészt a gyorsaság, másrészt az erő. Az a játékos, aki ebben a két képességben nem tud fejlődni, nem lehet igazán sikeres a felnőtt kézilabdában.

Szintén tagja vagy a szlovák válogatottnak. Milyen érzés volt, amikor először meghívót kaptál a válogatottba?

Nos, kár lenne tagadnom, hogy nagyon meglepett a meghívás, de örültem a lehetőségnek. Nagy megtiszteltetésnek tartottam a felkérést, és emlékszem, nagyon izgatott voltam az első edzés előtt. Büszke vagyok, hogy képviselhetem az országomat.

Hogy látod, mennyi különbség van a magyarországi és a szlovákiai kézilabda között?

A lelátón ülő szurkolók remélem, nem veszik észre a különbséget, de hogy ne hárítsam a kérdést, szerintem, a leglátványosabb különbség a gyorsaságban, a döntés helyzetek felismerésében, kezelésében mutatkozik meg. Magyarországon nagyobb hangsúlyt fektetnek az utánpótlás nevelésre.

Van kedvenc kézilabda csapatod, illetve példaképed?

Kimondottan kedvenc kézilabda csapatom nincs, de a Győri Audi ETO csapatát nagyra tartom, akárcsak a Ferencvárost. Mint minden játékosnak, nekem is vannak példaképeim, elsősorban Stine Oftedalt és Nycke Groot-ot említeném.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A mostani figyelmemet nagyrészt a továbbtanulásra helyezem. Idén májusban érettségizek. Budapesten szeretnék maradni, itteni egyetemekre jelentkeztem, remélem sikerül bekerülni az általam választott szakra. Ami a sportot illeti, szeretnék az NB I-ben játszani. Nagyon megszerettem a várost, és nagyon sok barátot szereztem itt. Bár a tanulás és az edzések, meccsek miatt sok időt töltök a fővárosban, a lehetőséghez képest igyekszem Ímelyen, a szüleimnél is a lehető legtöbb időt tölteni.

Mit szeretnél elérni klub és válogatott szinten?

Természetesen nekem is az a célom, azért dolgozok, hogy az NB I-ben játszhassak, és hogy minél hamarabb bekerülhessek a felnőtt válogatottba.