Dárdai: Az első labdaérintés a magyar játékosok deficitje!

Terjedelmes interjút készített az Index.hu a Hertha BSC csapatát irányító Dárdai Pállal, aki a német klubnál betöltött szerepén kívül a magyar labdarúgásról is szót ejtett. 

Tegyük fel, hogy van egy húszpontos lista, amit egy Hertha által kiszemelt játékosnak tudnia kell. Egy magyar játékos mit tud ezek közül? Csak a végeredményt látjuk, hogy a Hertha még csak nem is érdeklődik a magyar mezőny iránt.

A magyar ligát, amióta nem vagyok kapitány, nem igazán nézem. Valaha még kiszúrtam Forró Gyulát, behívtam a válogatottba, ma már nem tudom, hol játszik. A magyar játékosoknak van egy nagy deficitjük, ez pedig az első labdaérintés. Hatalmas a hátrányuk, olykor már a gyerekeknél is. Hogy veszem le, hová pattan, megmarad-e a sprintsebességem egy labdaátvételnél, vagy már korrigálni kell. Ha rossz irányba veszem át kedvező helyzetben, már lesre futhat a csatár.

Az első érintés lenne a legfontosabb, és a hazai foci fejlődésének a gátja?

Szerintem igen, mert ha háromszor hozzá kell érni, már nincs lehetőség egy jó és fontos passzra, oda a helyzet. Minél rövidebb az idő, és szűkül a terület, annál kevesebb az esély a jó vagy a még jobb a döntésre, passzra. Ha futni kell az első érintésnél a labda után, még nagyobb a nyomás, ketten ronthatnak rád, még kisebb az esély a helyes döntésre. Nézzük meg Kroost, Modricot, fent van a fejük, ismerik és érzik a játékot, tudják, mi történik, mert megvan a biztonságuk. Őket nem lehet utolérni a védekezőknek, ha a klasszisok úgy akarják, maximum futni tudnak utánuk. Iniesta lehozta a pályafutását komoly párharcok nélkül, mert tudta, milyen messzire pattanhat tőle a labda, ha nem játszotta meg egy érintésből. A biztonság hozza a kikezdhetetlen mentális erőt. Minden pszichológia. Most ugyan a középpálya közepéről beszéltem, talán azért, mert én is ott játszottam. De ugyanez igaz egy szélsőnél is. Rossz tempót választ, közel pattan vagy távol, és máris esélyt kap a védő. Ha sokszor elugrik a labda a remélt helytől, netán hosszú lesz, már kint is van. Én otthon, kisgyerekként az összes garázsajtónak kirúgtam a szellőzőjét, mert arra céloztam. Rá lehet venni a gyerekeket a több munkára, még ha nehezebb is az internet korszakában, de a labda az egyedüli, ami konkurálhat a kütyükkel. A futball nem annyira bonyolult, bár Magyarországon szokás túlbonyolítani.

Ez a deficit elég ahhoz, hogy ne is figyeljen magyar játékost? Vagy a Bundesliga ne legyen kíváncsi rá?

Ez a deficit elég ahhoz, hogy ne lehessen könnyen eltüntetni, és ez meghatározza, mennyire kelendőek a mi játékosaink, hová juthatnak el. Az első labdaérintés fontos és érzékeny limit. Ezt a hátrányt már az akadémiákon is rendkívül nehéz eltüntetni. A szűkülő térhez és időhöz már 8-10 évesen hozzá kell szoktatni a gyerekeket. Játékosan, nem erőltetve.

Vegyünk egy konkrét példát. Portugália az ellenfél. Ha egy rossz első érintés után elveszíti valaki a labdát, mert rárontottak, és elvették tőle, a második helyzet nem lesz egyszerűbb. Ha akkor is rossz megoldás jön, már nem megy oda egy harmadikért, elbújik, nem megjátszható.

Akkor a csapattárs kerül rosszabb helyzetbe, mert nem oda teszi a labdát, ahová kellene, ahová az ösztöne súgja. Minden csúszik, a csapat szerkezete deformálódik.

Ha viszont az első és a második, valamint a harmadszori érintés is jól sikerül, akkor már a következő alkalommal akár még egy cselt is megenged magának a játékos. Tele lesz önbizalommal, ami átragad a társra, és kikerekedik egy jó fíling. Öcsi bácsi is azt mondta, akkor vagyok nyugodt, ha nálam van a labda. Nem véletlenül mondta. Ha nálunk nem nyugodtak a játékosok a tudattól, nem érünk el hatást.

A teljes interjú ITT megtalálható.