A nagymegyeri Pongrácz Viktor az NB3-ban is bajnok lenne

Kilenc éves kora óta nevelkedett a Győri ETO akadémiáján a nagymegyeri Pongrácz Viktor, aki tavaly a Pápa színeiben az NB 1-ben is bemutatkozhatott. A 19 éves játékos jelenleg az NB 3-ban segíti nevelőegyesületét. Hetilapunknak adott interjújában azt is elárulja, miért nem szerepelhetett az új-zélandi U20-as világbajnokságon.

A tavalyi évadban Pápán futballozott. Hogyan értékelné ezt az időszakot?

Rendkívül hasznos volt, és nagymértékben segítette a fejlődésemet. Sajnos, az eredmények nem úgy jöttek, ahogy elterveztük. A klub komoly anyagi gondokkal küszködött, és ez komolyan hatott a csapat teljesítményére. Személy szerint nem éreztem ennek a súlyát annyira, mert a szüleim megtehették, hogy anyagilag támogassanak. Nagyon sokat tanultam az idősebb játékosoktól, Szűcs Lajostól, Csizmadia Csabától, Völgyi Dánieltől. A legnagyobb előrelépést gondolkodásban értem el, továbbá megtapasztaltam, milyen az, amikor azért játszatsz az egyik hétvégén, hogy a következőn ismét te futhass ki a pályára. A felnőtt világban már erről szól a futball. Minden edzésen meg kell mutatnod az edződnek, hogy igenis, te vagy a jobb, téged rakjanak a kezdő tizenegybe. Nagyon örültem, hogy elkerültem Pápára, és köszönök mindent a pápai csapatnak!

Mennyivel volt előnyösebb, hogy fél évig rendszeresen játszott az NB 1-ben?

Először is szeretném megköszönni Lengyel Ferencnek és Kovács Lászlónak, hogy bizalmat szavaztak nekem! Rengeteget fejlődtem Pápán. Sokat számít, ha egy NB 3-as játékos ellen játszol, vagy éppen Pátkai Mátéval, netán Priskin Tamással találod szemben magad. Nem lebecsülve az NB 3-as játékosokat, de ez egy teljesen más szint. Nem hibázhatsz, mert az ellenfél egyből kihasználja. Ráadásul a bajnokságban minden egyes pont sokat számított, mert nagyon szoros volt a vége. Sajnos, nem tudtuk benntartani a csapatot, de ez nem csak rajtunk múlott!

Milyen volt a hangulat Pápán, amikor megtudták, hogy megszűnik a klub?

Amikor kiderült, hogy megszűnik a klub, akkor én már az U20-as válogatottal utaztam Új-Zélandra. Voltak olyan játékosok, akik négy-öt hónapja nem kaptak fizetést és családos emberek voltak. Akárhogy is próbálták félretenni ezt a dolgot és csak a focira koncentrálni, azért nagyon nehéz volt. A fejekben mindig ott lebegett a probléma tudata, de le a kalappal a srácok előtt, mert végigcsinálták a bajnokságot. Számomra ez nagyon példaértékű! Sajnálom, hogy ez történt a pápai futballal, de remélem ők is talpra tudnak állni, és elérik azokat a célokat, amiket kitűztek maguk elé.

Mit szól ahhoz, ami az ETO-val történt?

Nagyon megrázott, és nehezen hittem el, hogy egy ilyen stabil lábakon álló klub az egyik pillanatról a másikra hatalmas bajba kerülhet.

Nyáron maradt az ETO-nál. Miért? Voltak más ajánlatai is?

Nem az volt a tervem, hogy fél év NB 1-es játék és egy sikeres VB-szereplés után az NB 3-ban kötök majd ki. Voltak lehetőségeim más kluboktól is. A lelkivilágom, és a bennem lévő bizonytalanság nagyon kikészített, nehéz időszak volt ez számomra. Presszel Tamással beszélgettem először az ETO-ban, mint egy játékos az edzővel. Nagyon jó viszonyt ápolok vele, és az egész ETO-stábbal. Tudom, hogy a javamat akarják és bennük megbíztam, mert az ő kezük alatt nőttem fel. Utána egyeztettem a menedzseremmel, a családommal és Csernus Imrével, hogy ebben a helyzetben, közel a családhoz, olyan környezetben kell maradnom ahol, szeretnek és ismernek. A szerződésem egy évre szól. Szeretnék lelkileg megerősödni és különedzésekkel javítani a hibáimon. Erre az ETO tökéletes hely.

Milyennek tartja az ETO jelenlegi keretét és milyen erős az NB 3?

A csapatot zömében fiatal tehetséges futballisták alkotják, de igazoltunk négy-öt rutinosabb, NB 1-et megjárt játékost is, mint Weitner Ádámot, Pákolicz Dávidot, Demjén Gábort. Szerintem a legnagyobb erőségünk, a tehetségünk mellett az, hogy már több éve együtt játszunk, és szó szerint barátok lettünk. A pályán és azon kívül is tűzbe mennénk egymásért. A csapat nyolcvan százaléka bemutatkozott az első osztályban. Őszinte leszek, a harmadosztályt nem mondanám nagyon erős bajnokságnak akkor, ha nem ETO-mezben futnánk ki a pályára. Ellenünk mindenki felszívja magát, szeretnének bizonyítani. Mi pedig eredménykényszerben vagyunk, nyernünk kell. Ki kell szolgálnunk a szurkolóinkat, mert megérdemlik. Ha már több ezren kilátogatnak a mérkőzéseinkre, a közönség előtt szórakoztató játékkal szeretnénk bizonyítani. Bajnokságot akarunk nyerni, és ez bármelyik osztályban nehéz, de mi mindent megtesszük a célunk érdekében. Reméljük, hogy a szurkolók is végig mellettünk lesznek, mert csak közösen érhetjük el a sikert.

Ott volt U20-as világbajnokságon.

Rendkívül jól indult a felkészülés, folyamatos játéklehetőséget kaptam Bernd Storck vezetőedzőtől, éreztem a bizalmát. Kiutaztunk Új-Zélandra és az utolsó felkészülési mérkőzésünket játszottuk a Fidzsi-szigetek ellen. Azon a reggelen a csapat menedzsere felhívott a szobájába, és közölte velem, hogy jelen állás szerint, nem játszhatok a világbajnokságon. Először fel sem fogtam, hogy ez miképp történhet. 18 éves korom előtt játszottam a szlovák korosztályos válogatottban, de miután úgy éreztem, nem tudok és nem is akarok szlovák színekben focizni, felvettem a magyar állampolgárságot, és sikerült bekerülnöm a magyar válogatottba. Sajnos, mivel játszottam a szlovák válogatottban, ezért kellett volna 18 éves korom előtt írni egy nyilatkozatot a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek, melyben lemondok a szlovák válogatottságról. Ez nem történt meg, ezért rám is az a szabály vonatkozik, hogy 18 éves korom után, öt évet kell várnom, hogy újra magamra húzhassam a nemzeti mezt. Ebből két év már eltelt. Az élet ezt hozta, sajnos, nem tudok ellene tenni. Rendkívül nehéz volt felfognom, hogy a kezdő tizenegyből a lelátóra kerültem, és ott kellett hallgatnom a himnuszt. Minden egyes éjszaka a könnyeimmel küszködtem. Végig ott maradtam a csapattal, és próbáltam segíteni, amiben csak tudtam. Rengeteget segítettek a csapattársak és a szakmai stáb is, amit köszönök nekik. Az élet valamiért ezt elvette tőlem úgy, mint a hazai rendezésű Eb-t is, de bízom benne: a kemény munka visszaadja még ezt nekem!