Kitartó munka, történelmi siker és első bajnoki cím Egyházgellében

By
Updated: august 2, 2018

Egészen kiemelkedő teljesítménnyel hódította el az Egyházgellei Sportegyesület U19-es csapata történelmük első bajnoki címét. A klub összes utánpótlás-csapatának edzője korábban bizakodóan nyilatkozott nekünk, mely szerint az örök második és harmadik helyek után a bajnokság megnyerése is fontos lenne. Ez a tervük ezúttal sikerre ítéltetett, hiszen a dunaszerdahelyi járási ifjúsági VI. liga 2017/2018-as idényében húsz győzelemmel, három döntetlennel és mindössze egyetlen vereséget elszenvedve a dobogó legfelső fokára állhattak fel. Az elmúlt évekről és a mostani sikerről Póda Mihály mesélt.

A kezdeti nehézségek után jöhetett a tudatos építkezés

Miután Gellében megszűnt az U19-es csapat a 2012/2013-as szezont követően, úgy döntöttem, hogy az akkori edzői álláshelyemre, Királyfiakarcsa átviszem a focizni vágyó gellei fiúkat.  Gellében nem volt sem U15-ös, sem U19-es csapat. A királyfiakarcsai vezetőségnek nagy köszönettel tartozok, mivel lehetővé tették mindkét korosztályos csapat bajnokságban való szereplését, amelyekben a gellei fiatalok is játszhattak. Az újjáalakulást megelőzően hosszas beszélgetést folytattam a gellei sportszervezettel és a polgármester úrral. Célként azt tűztük ki, hogy Gellében az összes korosztályos csapat szerepeljen a bajnokságokban. Ezután két helyen dolgoztam mint edző, és tudatosan építettem a gellei korosztályos csapatok jövőjét. Gellében az U15-ös csapatnál és Királyfiakarcsán az U19-nél dolgoztam. Mindkét csapatban szerepeltek gelleiek, karcsaiak és a környező falvakból gyerekek. A 2014/2015-ös szezont követően a karcsai U19-es csapat átkerült Egyházgellébe. Az ottani vezetőség probléma nélkül elengedte fiatal labdarúgóikat hozzánk. Elmondhatjuk, hogy ez a tudatos építkezés meghozta a gyümölcsét, mivel az egyházgellei U19-es csapat a 2015/2016-os szezonban már a bajnokságban szerepelt. A játékoskeret bőséges volt, mert meríthettem az U15-ös csapatból is. – emlékezett vissza.

 

A kemény munka beérik egyszer

Ennek az idénynek is úgy vágtunk neki, mint a többinek. Legfontosabb célként azt tűztem ki, hogy totális futballt játszunk. Maximális odaadással, szép játékkal, az ellenfelet tisztelve próbáltuk a legjobb eredményt elérni. Csatlakozott hozzánk két gólerős játékos, Macura Leon és Lelkes Áron Ernő is. A középpályára Katona Olivér személyében érkezett erősítés. Nem utolsó sorban az U15-ös csapat játékosai is bevethetőek voltak, akik már az előző évben is kaptak játéklehetőséget. A játékosoknak minden edzés és mérkőzés előtt beszédet tartottam az edzések és mérkőzések fontosságáról. Sőt, még a mérkőzések után is próbáltam motiválni őket. Számunkra minden mérkőzés ugyanolyan fontossággal bírt. Minden héten háromszor edzettünk és ebből nem engedtem. Ezeken az edzéseken a maximális teljesítményt vártam el. Nálam azok a játékosok játszottak, akik edzéseken száz százalékot nyújtottak. A mérkőzések előtt mindig kitértem az ellenfél erősségeire és hiányosságaira. Ha volt időm, elmentem megnézni a soron következő ellenfél mérkőzését. A játékosaim teljesítményére azonban nagyobb hangsúlyt fektettem, mint bármi másra. Minden mérkőzés azon múlt, hogy milyen fizikai és mentális állapotban voltak. Ahhoz kétség sem fér, hogy a legnagyobb csatát Pozsonyeperjes csapata ellen vívtuk meg. Ezeken a mérkőzéseken nagyon sok emóció szabadult fel. Aki kilátogatott az ellenük zajló mérkőzésekre, az nem csalódhatott. – összegezte.

Eufória, győzelemmámor és egy különös fogadás

Az eperjesi vereséget követően a vásárúti meccsre győzelmi kényszerrel mentünk. Nagyon idegesek voltak a játékosaim. A félidőben tudtunkra adták, hogy az eperjesiek 2:0-ra vezetnek. Szóba sem jöhetett, hogy kikapunk – ezzel a tudattal vonultak fel játékosaim a második félidőre. Amikor véget ért a mérkőzés bevonultunk az öltözőbe, de sejtelmünk sem volt, hogy Pozsonyeperjes döntetlenezett. Megnyitottam az  eredményeket, de elfelejtettem frissíteni az oldalt, és még mindig az eperjesieknek kedvező eredményt láttam. Aztán az egyik játékosom kapott egy hívást, hogy az eperjesiek 2:2-es döntetlennel zártak. A frissítést követően megnéztem újra az eredményeket, és utána elszabadultak az érzelmek. Számomra ez olyan volt mint egy álom, ami az utolsó meccs után válik valóra. Felejthetetlen élmény volt. Olyan pillanat, amit senki sem vehet el tőlünk, ami örökre a szívünkbe megmarad. Nagy ünneplés zajlott már a vásárúti öltözőben is. Az úton hazafelé a buszban folytattuk és győzelmi rigmusokat énekeltünk. Nekem még volt a felnőttekkel mérkőzésem, ami alatt az U19-es játékosok ünnepeltek. Azt hiszem, egész estig tartott számukra a buli. A felnőttek mérkőzése után került sor a híres hajvágásra. Az idény elején tettem egy olyan kijelentést, amely szerint ha bajnokok lesznek, “megkopaszthatnak”. Lehet, hogy ez volt számukra a legnagyobb motiváció. Az öltözőjükben el volt készítve egy szék, csak le kellett ülnöm rá, és mindenki vághatott a hajamból. Közben énekeltek és nevettek. Nagy volt a boldogság, jól szórakoztunk. Mindenkinek nagy köszönettel tartozom, aki valamiben is segített, hogy a csapatot sikerre vigyem. Szeretnénk ugyanilyen sikeresek lenni az V. ligában is. Egy új környezetbe csöppenünk bele, de biztos vagyok benne, hogy ha a játékosaim ugyanazt a kemény munkát elvégzik, amit eddig, akkor nem lehet probléma. Öt kiöregedő játékosom – Szerencsés Ákos, Szabó Mátyás, Varga Péter, Horváth Attila és Macura Leon – csatlakozik a felnőtt csapathoz. Úgy döntöttem, hogy az egyházgellei felnőtteknél nem folytatom tovább a munkám, ezért a kiöregedő játékosok sorsa már nem az én kezemben lesz. Bízom benne, hogy minél több játéklehetőséghez jutnak, és ugyanannyi örömet okoznak a játékukkal, mint ahogy nálam tették. – foglalta össze.

by bété