Interjú: Ismét az első ligában folytatná Radványi Miklós

Remek félévet zárt a III. ligában a Bős csapata, melyet nyártól Radványi Miklós irányít. A dunaszerdahelyi tréner november jubileumot ünnepelhetett, ugyanis betöltötte 50. életévét. Az elmúlt őszről és edzői pályafutásáról kérdeztük.

Hogy értékelné a Bős őszi idényét?

Amit elterveztünk, azt megvalósítottuk. Májusban, amikor oda kerültem, a csapat egy pontra volt a kiesést jelentő vonal felett. Ekkor még hivatalosan nem edző, hanem szakmai tanácsadó voltam. A csapatot sikerült benntartani, majd nyáron pedig jött pár új játékos. Egészen a 13. fordulóig minden úgy alakult, ahogy elterveztük. Az utolsó két forduló nem úgy sikerült, mint szerettük volna, viszont a tervünket teljesítettük. A hetedik helyig akartunk végezni, és négy pont hátrányunk az elsőre, ami nem sok. Úgy gondolom, ha ezt a csapatot megerősítenénk, akkor beszélhetnénk arról, hogy magasabb osztályba jussunk. Természetesen ez nem egyszerű, mert oda már más anyagi feltételek kellenek. A csapat minőségében benne van, hogy akár feljussunk.

Milyen pozitívumokat látott az őszi idény során?

Számomra az egyik legszebb félév volt, nyugodt körülmények között dolgozhattam. A harmadik ligához képest nagyon jó és fiatal játékosokkal dolgoztam, a játékosok nagy része a DAC akadémián végzett. Ami nagyon pozitív volt, hogy akartak dolgozni. Vannak hiányosságaik, főleg taktikai téren, de öröm volt velük az együttműködés. Vevők voltak a munkára, minden edzés pozitív élményekkel telt. Úgy gondolom, ez a játékosok részéről is elmondhatók, ők is örömmel dolgoztak.

A jó helyzetkihasználás hiányzott, hogy az első helyen végezzenek?

Természetesen. Ahogy említettem, ha a helyzeteink legalább 50 százalékát berúgjuk, 20-25 góllal többet szereztünk volna és vezetnénk a táblázatot. A bajnokságban nem volt olyan csapat, amely mezőnyben jobb lett volna nálunk. Minden mérkőzésen domináltunk. Az utolsó előtti fordulóban Lednicrónán a 10. percig rúgtunk két kapufát, voltak ziccereink, az ellenfél egy helyzetből vezetést szerzett. A folytatásban helyzetek sorát hagytunk ki, nem tudtunk gólt rúgni. Ezek azok a meccsek, melyeket a fiatal játékosoknak át kell élni. Így fognak fejlődni, hogy fogják tudni, mit kell még tenni, hogy a nehéz mérkőzéseket behozzuk. Ha Tóth Laci megtalálná a góllövő cipőjét, előrébb végezhetünk.

Az ellentelek jobban odafigyeltek Bősre, amióta átvette a csapatot?

Nem csak az miatt, hogy átvettem, de tulajdonképpen az ősz folyamán tiszteletet vívtunk ki. Az utolsó fordulóban lehetett igazán látni. Jött hozzánk Vágbeszterce, amely az előtte lévő mérkőzéseken domináltak, ellenünk viszont az ellentámadásokra építettek és sajnos két lehetőségből gólt is szereztek. Lehetett látni, hogy tisztelnek minket, visszaálltak és vártak a mi hibáinkra.

Mi várható tavasszal?

Szóban megegyeztem a vezetőkkel, hogy ha nem jön egy komolyabb ajánlat, akkor maradok. Életem egyik legszebb féléve volt, ami a nyugalmat és a megbecsülést illeti. Sohasem akartam átlagos lenni, és ezt várom el a játékosaimtól is. szeretném, hogy jobbak akarjanak lenni. Ebben a csapatban benne van, hogy az első helyen végezzünk. Utána a vezetőség eldöntheti, hogy felkerüljünk-e vagy sem. Annak persze nincs értelme, ha feljutnánk és pofozógépek lennénk. Bősön jelenleg a harmadik ligához minden adott. A második ligához már nagyobb költségvetés kellene és Bősön nem fognak felelőtlen döntést hozni. Személy szerint azt szeretném, hogy elöl játszunk, verekedjünk az első helyért.

Több mint 10 éve állt labdarúgó edzőnek. Beváltotta azokat a reményeket, amelyekkel annak idején ezen a pályán elindult?

Mondhatjuk, hogy is-is. Az elején, amikor segédedző lettem, az volt az álmom, hogy vezetőedző legyek. Mikor vezetőedző lettem, az első félévem Dunaszerdahelyen nagyon jól sikerült. Utána bizonyos okok végett a folytatás nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Amikor Dunaszerdahelyen befejeztem, sokan azt hitték, törés áll be a karrierembe. Minden rosszban van valami jó. Jött egy csehországi lehetőség Frýdek-Místekből, ahol megismertem a cseh futballt. Nagyon jó nevet csináltam magamnak, a hónap edzője is lettem, és amióta eljöttem, a csapat eltűnt a térképről, mert kiestek. Pozitív volt, hogy jött a Miava megkeresése, amely akkor a szlovák élcsapatok közé tartozott. Azt hittem, újra visszakerülök az első ligás edzők körforgásába. A Miava sajnos kilépett a bajnokságból, viszont itt volt az egyik legjobb csapat, amellyel dolgozhattam. Kiváló feltételek között, jó emberekkel. Ha akkor télen nem jelentkezik ki a csapat, akkor azt hiszem, ott szép sikereket tudunk volna elérni. Ezt nagyon sajnálom. Majd jött Mezőkövesd, ami után vegyes érzéseim vannak. Nehéz körülmények között sikerült megmenteni a csapatot. A játékosok nem hitték el, hogy tudnak egyeneset rúgni a labdába és három forduló alatt megmentettük az NBI-et. Jól kezdtük az őszi idényt, de sérülések jöttek és a folytatás már nem sikerült. Ha nem lett volna olyan nyomás, amilyen volt, és kibírtam volna ősz végéig, akkor szintén meg tudtam volna csinálni azt, amit Csehországban a Frýdek-Místek csapatánál. Frýdekben egy jó tél után hosszú veretlenségi sorozatot produkáltunk. Magyarországon más a futball körüli környezet. Nagyobb a sajtója, az edzőkön való nyomás. Hogy segítsek a csapaton és a klubon, el kellett jönnöm. Most jött a Bős, melyet sokan visszalépésnek tekintenek a 3. liga miatt. Én nem így látom. Amíg egy edző tud segíteni egy csapatnak, addig segítenie kell, és oda kell menni, ahol jól érzi magát. Bősön sok a barátom, ezért is vállaltam el.

Mi a volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb élménye pályafutása során?

A legkellemesebb érzések, amikor a szurkolók elismerik a munkámat. Kevés edző élhette át azt, amit én Dunaszerdahelyen átéltem. A nevemet skandálták a szurkolók, odahívtak magukhoz, elismerték a munkámat. Főleg akkor, amikor tudták, hogy milyen körülmények között dolgoztunk és akkor is a csapat mellett maradtunk. Természetesen az ember az anyagi dolgokért csinálja ezt a munkát, de a legnagyobb megbecsülés, amikor a szurkolók lássák az elvégzett munkát és megbecsülik az embert. Fantasztikus élmény volt, amikor a DAC csapatával megnyertük a második ligát. Csehországban külföldi edzőként a hónap edzője lehettem, ilyen még addig nem volt és azóta sem. Jó érzés volt, amikor Miava megkeresett, kivásároltak a szerződésemből és Európa ligát játszhattam az Admira ellen. Ez hatalmas élmény volt. Más egy bajnoki vagy egy nemzetközi mérkőzést játszani. Ezután elkerültem egy harmadik országba, Magyarországba, ahol kiváló körülmények között dolgoztam. Negatív volt az, ahogy befejeztem Dunaszerdahelyen. Akkor lett vége, amikor elkezdtem a felkészülést, nem pedig az idény után. Negatív volt Miaván a futball vége. Természetesen kisebb negatív dolgok egy edző életében mindig vannak, de ezek voltak a legnagyobbak.

Elmondhatja, hogy megérte edzőnek állni?

Természetesen. Három országban dolgoztam a profi futballban. Nagyon sok tapasztalatra tettem szert és egyetlen percet sem bántam meg.

Milyen célja van még a további évekre nézve?

Természetesen szeretnék visszakerülni a profi futballba. Más a profi és más az alacsonyabb osztályban dolgozni. Amilyen nyelveket tudok, azok alapján főleg Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria és Németország jöhet szóba. Mindenképp szeretnék visszatérni az első ligába valamelyik országban. De semmit nem sietek el. Nyáron is voltak megkeresések, főleg messzebbről. Csak azért már nem fogok elmenni, hogy valahol bizonyítsak. Mindenki tudja, milyen edző vagyok.

Mennyit változott 10 év alatt edzői hitvallása?

Ahogy a világ fejlődik, úgy a futball körül is fejlődnek a dolgok. A futball nem tudomány, már rég kitalálták, egy egyszerű játék, de a tudomány tud segíteni a futballban. Egy edzőnek is állandóan képezni kell magát, van egy csomó lehetőség. Másképp edzek ma, mint ahogy edzettem 2010-ben. Van egy programom, de mindig attól függ, hogy milyen játékosállományom van. Egy futballstílushoz játékosok is kellenek.

Mi a véleménye a gegenpressingről, melyet jelenleg a DAC vezetőedzője alkalmaz?

1995-ben Pecze Károly ezt akarta velünk játszani Nagyszombatban. Azóta viszont itt nem nagyon próbálkoztak vele. Ezt a stílust olyan játékosokkal lehet játszani, akik tudják is, és bírnak futni. Nagy rizikó, mert például ha félidőig nem rúgtunk 2-3 gólt, gondba kerülhettünk. Nagyon megterhelő a fizikumra. Ezt játszotta régebben a Zsolna, vagy a Trencsén, de ahhoz kellettek dinamikus, gyors játékosok is. A mai futball arról szól, hogy tudsz váltani a támadásról a védekezésre.

Mi a célja 2019-re?

A legfontosabb az egészség. Ha Bősön maradok, akkor tovább élvezni a munkát a fiatal játékosokkal. Megpróbálni minél magasabb helyezést elérni. Ha viszont megadatik, elkerülni egy komoly csapathoz, akkor ott jól teljesíteni. Szeretnék valamelyik országban visszakerülni az első ligába. Ez a legfőbb célom.