Torghellétől Szoboszlaiig – könyv jelent meg a magyar válogatott elmúlt két évtizedéről
Amint a csütörtöki sajtótájékoztatón elhangzott, a Marosi Gergely, Pietsch Tibor és Jandó...
A csallóközi Borbély Balázs miután távozott Pozsonyligetfaluról, nem maradt munka nélkül, ugyanis a Ferencváros ifjúságában helyezkedett el és ma az U17-es csapatot irányítja. Az egykori kiváló labdarúgó a Ferencváros honlapjának nyilatkozott.
A 13-szoros szlovák válogatott középpályás Dunaszerdahelyen kezdte el a karrierjét majd 2000-ben az Artmedia együtteséhez igazolt, amellyel karriere legnagyobb sikereit érte el. Ő volt a kapitánya annak a csapatnak, amely a 2005/2006-os szezonban a Bajnokok Ligája csoportköréig jutott. Nemcsak kapitánya, vezére is volt, a második fordulóban győztes gólt lőtt a többek között Vítor Baiával, Lucho Gonzálezzel, Diegóval és Ricardo Quaresmával felálló Porto kapujába, majd gólt szerzett a Rangers ellen is. Borbély Balázs 2006-ban az 1. FC Kaiserslauternhez igazolt, egy évet követően visszatért a Pozsonyligetfaluhoz, majd két évet töltött Cipruson az AEL Limassolnál, a pályafutását pedig Nyékvárkonyon fejezte be.
Hogyan indult el az edzői karriered?
Sajnos idő előtt véget ért a pályafutásom egy súlyosabb sérülést követően – Achilles-ín-szakadást szenvedtem. Kétéves kihagyást követően már nem tudtam visszatérni a legfelső szintre, így ezután elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan tovább. Megtetszett az edzői munka, az elképzelés, hogy akként működjek és komolyabban vegyem az egészet.
Mi volt a következő lépés?
Elkezdtem tanulni, edzői papírokat szerezni, épp most csütörtökön szereztem meg a pro licences papíromat. Edzősködni Dunaszerdahelyen kezdtem hat évvel ezelőtt, a tartalékegyüttesnél a harmadosztályban. Először játékos-edzőként, majd a labdarúgást végleg abbahagytam ezen a szinten, később az első csapat pályaedzője lettem. Ezt követően az utánpótlásban is dolgoztam ott, mielőtt ismét a Pozsonyligetfaluhoz kerültem, sikerült feljutnunk a harmadosztályból a másodikba, majd 2019 áprilisában lejárt a szerződésem.
Ekkor keresett meg a Ferencváros?
Hajnal Tamással rengeteget beszélgettünk már korábban is a fociról, az ő sportmenedzseri munkájáról, majd amikor „elérhetővé váltam” megkérdezte, lenne-e kedvem ide jönni, így pedig napi kapcsolatba tudnánk kerülni. Erre az elgondolásra Prukner László szakmai igazgató úr is rábólintott, azóta itt vagyok.
A pro licenc megszerzésével a legmagasabb szinten is megvan a lehetőséged, hogy edzősködj. Mennyire képzeled el hosszú távon magadat az utánpótlásban?
Mindennek megvan a maga előnye és a hátránya. A profi futball teljesen más munka. Több pénz, de sokkal nagyobb a nyomás és az elvárás is. Az utánpótlásban kisebb a nyomás, igaz, több a munka is az adminisztratív rész miatt, de sokkal hálásabb feladat, jóval közelebbi kapcsolatba kerül az ember a gyerekekkel, mint a profi világban. Nagyon hosszú távra nem szeretnék tervezni, a futballban nem is lehet.
Mi a célod most az U17-es csapatnál?
Jó munkát szeretnék végezni. A játékosok és a csapat fejlődése a legfontosabb, valamint hogy ez a munka a táblázaton is megmutatkozzon, minél feljebb végezzünk. Mindebben segítségemre van a játékosmúltam, tudom, milyen érzés fiatalként és profiként labdarúgónak lenni. Megértem, milyen átmenni az utánpótlás összes lépcsőfokán. Ezt átéltem, tudom, ez egy nem könnyű, hosszú út, rengeteg akadállyal, de biztosan megéri azért a rengeteg élményért, amit kapsz futballistaként.
Mi az az alapérték, amit a leginkább át szeretnél adni a játékosaidnak?
Szeretném elérni, hogy ne kötelességből járjanak edzésre, hanem azért, hogy élvezzék. Ha ez sikerül, akkor ez tükröződik a pályán is.