Dunaszerdahelyi bajnokok Kanadában

By
Updated: október 21, 2021

Csallóközi fociberkekben sokaknak ismerős lehet Bazsó Zsolt és Boráros Attila neve, hiszen a két fiatal kiemelkedő teljesítményét számos alkalommal figyelemmel követhettük úgy a DAC-nál, mint Bősön vagy legutóbb Nagyabonyban. A felsőbb ligát is megjárt rutinos játékosok nem csupán a pályán tették le névjegyüket, hanem a pálya szélén, edzőként is remekeltek. Anno Bősön, legutóbb pedig a DAC utánpótlás-csapatainál trénerkedtek: Attila az U13-nál, Zsolt pedig az U17-nél. A két fiatal dunaszerdahelyi sportoló álmodott egy merészet, s nyáron belevágtak életük eddigi legnagyobb kalandjába: közel két évre a világ egyik legmultikulturálisabb városába, a kanadai Torontóba költöztek tanulni. Eddigi élményeikről, az ottani életről, mindennapjaikról videóhívásban meséltek nekem nemrég.

Először Ausztrália volt a célpont, ám az aktuális járványügyi helyzet miatt ez nem volt kivitelezhető. Végül Kanadára esett a választás, ahová közel 24 órán át tartott eljutni: Budapestről Frankfurba, majd Lisszabonba, onnan pedig Torontóba repültek. Az utolsó átszállás olyan volt, mint a filmekben: egyetlen percük volt elérni a csatlakozást, a reptéren végigrohanva a bőröndökkel, éppen a kapuk lezárása előtt, utolsó két utasként szálltak fel a gépre. Hát nem éppen így kezdődik egy igazi kaland?!

Munka és tanulás: helytállni a nagyvilágban stressz nélkül

 „Miután elvégeztem tanulmányaimat a pozsonyi Comenius Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, nem igazán voltak terveim és további motivációm. Aztán egy szép péntek este kitaláltuk azt, hogy próbáljunk szerencsét külföldön, a mindenre vevő barátom pedig társult hozzám. Attival több mint 18 éve ismerjük egymást és számos évet fociztunk együtt különböző csapatokban. Megvártuk, amíg nyáron leteszem az államvizsgát és július 30-án már repültünk is. Először mindenki meglepődött a döntésünkön, de utána természetesen a család és a barátok is támogattak bennünket. Anyukámnak az volt az első kérdése, hogy ki fog ránk főzni és mosni? Szerencsére főzni tudok, s eddig Atti sem panaszkodott a főztömre. Az otthoni ízek közül azért a bableves lángossal és a kirántott sajt hasábburgonyával nagyon hiányzik.” – kezdte Zsolt.

„A DAC-nál először nem örültek, hogy elutazunk, de természetesen támogatták a lehetőséget, hiszen ezáltal fejleszthetjük képességeinket és nyelvtudásunkat. Biztosítottak arról, hogy bármikor szívesen visszavárnak mindkettőnket. Az utazást kicsit megnehezítette, hogy nem vagyunk beoltva, s hogy rengeteg az ellenőrzés. Miután Torontóba érkeztünk, 3 napot karanténban töltöttünk egy hotelben, hiszen meg kellett várni a korábban elvégzett teszt eredményét. Ezután újabb 2 hét karantén következett: a 7. napon zoom-híváson keresztül megmutatták nekünk a teszt elkészítésének módját, amit magunknak kellett elvégezni. 14 nap után végre „kiszabadultunk” és elfoglaltuk az itteni lakhelyünket. Kb. 15 percnyire lakunk a belvárostól, Scarborough városrészben. Tömegközlekedéssel tökéletesen megközelíthető minden. Van itt egy ismerősünk Dunaszerdahelyről, aki kb. 10 éve itt él, s általa részt vettünk egy találkozón, ahol a Torontóban élő felvidéki magyarok és szlovákok találkoztak. Sokat segített nekünk abban, hogy ide eljussunk.” – folytatta Attila.

„Jelenleg egy költöztető cégnél dolgozunk – általában reggel 8 vagy 9 órától koradélutánig, délután 3-tól este 6-ig pedig a tanórák zajlanak. Az International Language Academy of Canada (Kanadai Nemzetközi Nyelvakadémia) egyetem hallgatói vagyunk kommunikáció szakon. Teljesen más az itteni oktatási rendszer: nem helyeznek ránk akkora nyomást, korántsem akkora a megfelelési kényszer, mint odahaza és szinte játékosan sajátítod el a nyelvet és a tananyagot. Csoportosan és önállóan is dolgozunk, s ami a legfontosabb: rákényszerítenek arra, hogy beszélj, s ha valamit rosszul ejtesz, nem nevetnek ki, hanem segítenek. Egyébként mindenki külföldi, jobbára ázsiai és dél-amerikai országokból származó csoporttársaink vannak, pl. török, mexikói, thaiföldi, perui, chilei. Ennek köszönhetően betekintést nyerhetünk az ő kultúrájukba is. Egyébként az itteni emberek is nagyon kedvesek, teljesen más mentalitásúak, mint otthon. Többször is előfordult már, hogy pl. a metrón elszakadt a maszkunk, s rögtön többen is nyújtottak egy újat.” – mesélte Zsolt.

A bajnokcsapat!

Bajnoki cím a Toronto Vasas FC-vel  

A Toronto Vasas Football Club a Budapesti Vasas S.C. ideiglenes megszűnésének emlékére alakult meg 2003-ban. Legutóbb az Ontario Soccer Liga III. osztályában szerepelt és nyert bajnoki címet (hazai viszonylatban ez a III. ligának felel meg), soraiban a két dunaszerdahelyi sráccal.

„Én mindenképp szerettem volna itt is focizni. Amikor azon a bizonyos felvidéki találkozón voltunk, sikerült pár elérhetőséget szerezni. Így jutottunk hozzá egy magyar úriember telefonszámához, akivel leszerveztünk egy találkozót, ő ajánlotta a csapatot. Felhívtam a menedzserüket, aki elmondta, hogy edzőn kívül pár játékos is magyar, de ukrán, szerb, haiti, iraki játékosok is vannak a csapatban és örömmel látnak bennünket is. Én rögtön bajnoki mérkőzésen debütáltam, Zsolti éppen dolgozott, nem tudott jönni meccsre, így a tőle kért cipőben játszottam, hiszen az enyém otthon maradt, nem fért bele a bőröndbe. Itt nem kellett vesződni mindenféle igazolásokkal, meccs előtt kaptam egy kis könyvet és már játszhattam is. Nagyon hirtelen csöppentünk bele abba, hogy akár meg is nyerhetjük a bajnokságot.” – emlékezett vissza Attila.

A profik bajnoki mérkőzésén!

„A következő mérkőzésre már én is mentem, s ekkor már nem is volt kérdés, hogy ki nyeri a bajnokságot.” – tette hozzá nevetve Zsolt. „Egyébként a foci egyáltalán nem szerepelt a terveim között, bevallom, hogy erre az időre el szerettem volna kicsit felejteni ezt a témát. Nagyon meglepődtem a színvonalon, hiszen tudjuk, hogy Kanadában nem annyira népszerű a foci. Nem akartam elhinni Attinak, hogy az itteni foci gyakorlatilag a hazai III. ligának is megfelel. Az a meglepő, hogy edzéseink szinte egyáltalán nincsenek, csak a bajnokikon találkoztunk. Mi azért természetesen egyénileg edzünk. Nyolc mérkőzésből összesen 6 találkozón léptünk pályára és már az utolsóelőtti fordulóban biztos volt a bajnoki cím. Sajnos itt is felütötte a fejét az a probléma, ami sok csapatnál otthon, hogy a klubnak pénzre és komoly támogatókra lenne szüksége. Egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz a folytatásban. – foglalta össze.

„2023 januárjában telik le a vízumunk, én ezután még más államokba is el szeretnék jutni. Mindenképp szeretném megvalósítani az Ausztráliába való eljutást, de Japánba is szívesen elutaznék. Mondhatni eléggé világutazó típus vagyok, bár a nagyvárosi életet kicsit nehéz volt megszokni. Itt Torontóban és környékén számos látnivaló található, amikor csak tehetjük, megpróbálunk felfedezni belőle egy darabot. Amint véget ért a karantén, elmentünk egy MLS-meccsre is. Az egyik legnagyobb hatást eddig a Niagara-vízesés váltotta ki belőlünk. Ott akár egész nap is elüldögéltünk volna.” – tért ki az élményekre Attila.

„Aki ilyen útra vállalkozik, azt csak bátorítani tudjuk, hiszen minden percért megéri. Ha valaki szeretne akár ide is kiutazni, bátran keressen meg bennünket és szívesen segítünk mindenben.” – zárták közösen a srácok.

– bété –

Tetők, homlokzatok, térkövek tisztítása – Čistenie striech, fasád, zámkovej dlažby – Verin Consulting s.r.o.