Harmadszor futottak csallóköziek a Tátrától a Dunáig

Harmadszor állt rajthoz csallóközi csapat a Tátrától a Dunáig elnevezésű staféta futóversenyen, az Angyali futók – Kovo Horváth csapata idén is remekül teljesített. A futók az Alacsony-Tátrából, Jasnából indult, hogy 345 kilométer után Pozsonyban érjen célba. A részletekről Csepi Mihály futót kérdeztük. 

Harmadszor indultatok a versenyen. Milyen változások voltak a csapatban a tavalyi évhez képest?

Harmadszor indultunk a versenyen, még mindig egyetlen csallóközi csapatként. Csapatunkat Somorjáról, Dunaszerdahelyről, Madból, Dióspatonyból, Egyházgelléből, Nagyszarváról és Nagypakáról. érkező futók alkották A tavalyi 12 tagú csapatból idén két srác nem tudott eljönni, őket pótolni kellett, ez két „új“ kellemes emberkét megismerve sikerült is. Megváltoztattuk a csapaton belüli sorrendet is, hogy futóink újabb és újabb helyekkel, szakaszokkal, vidékekkel ismerkedhessenek meg.

Hogy alakult a verseny?

Örültünk volna, ha sikerül 30 órán belül Pozsonyba érkeznünk (eddigi legjobbunk 30:13), de nem ez volt az elsődleges célunk. Aki csupán ilyen, vagy ehhez hasonló célzattal indul az ilyen versenyeken, annak inkább ajánlanám az atlétikai pályát – ez itt sokkal többről szól!

Milyenek voltak az egyes szakaszok?

A szakaszok átlagosan 10 km körüliek voltak és csodálatos helyeken zajlottak, hasonlóképpen a Run Slovakia versenyhez, ahol Kassától Pozsonyig futottunk, és ahol Kopecsni Roli barátunk egy éjszakai szakasza során csupán 7-8 méterre futott el egy legelésző vaddisznó mellett. Voltak olyan csapatok is, akiknek medvét is sikerült lencsevégre kapni. Előfordult, hogy kísérő kisbuszunkat kézzel kellett feltolni egy-egy helyen, ezért azok általában más utakon nyomulva tudták csak kísérni a futókat, illetve megfelelő időben eljutni a váltópontra. Higgyék el, hogy vannak csodák, amiket lehetetlen közlekedési eszközökből felfedezni, a legszebb dolgok ott vannak, ahova csak zergék, meg persze a futók jutnak fel!

Milyen eredménnyel zárta a csapat a versenyt?

Olyan eredménnyel, hogy mindenki egészségesen, kellemesen elfáradva és új élményekkel gazdagodva érkezett meg a célba, hiszen ezt a hétvégét ez a kis csapat éjjel – nappal két kisbuszba zárva minimális megállással abszolválta. Több, mint 220 induló csapatból a mezőny első harmadában végeztünk. Viszont a számok számomra kevésbé fontosabbak, mint barátaink fáradt, de őszinte mosolya.

Egy év múlva is rajthoz áll a csapat?

Ahogy a társaságot ismerem, szinte bizonyos, hogy jövőre újból rajthoz állunk. A legnagyobb egyetértés ellenére is két vonalon gondolkodik a társaság. Lehet, hogy más formában – két csapattal, vagy két kategóriában akár – így vagy úgy, de jövőre is szeretnénk nekivágni a hegyeknek, hogy futva fedezzük fel kis országunk csodálatos, ám szerényen rejtett természeti kincseit. Ezúton is köszönjük a támogatást a KOVO Horváth vállalatnak, továbbá Angyal Janinak és Pörsök Adriánnak!