Az Insanity és a hosszútávfutás megszállottja a nagymegyeri Vörös Róbert

Csallóközi régiónk nagyon sok kivételes sportolóval illetve edzővel büszkélkedhet, legyen szó egyéni, vagy csapat sportágra. A kiváló, kitartó sportolók közé tartozik a nagymegyeri Vörös Róbert is, aki Insanity oktatóként tevékenykedik, ezen kívül pedig különböző távú futóversenyeken vesz részt. A tehetséges sportolót faggattuk.

Hogy jött a sport az életedbe?

Igazából dagi kisgyerek voltam, a nyári szünetben asztmával kezeltek a Tátrában, kedvenc ételeim közé a tésztás ételek tartoztak, nem ettem húst, zöldséget, gyümölcsből is csak a banánt szerettem. A sport 14-15 éves koromban jött az életembe, akkor még a haverokkal egy pincében súlyzós edzésekkel kezdtük. 22 éves koromban vettem egy biciklit és a szomszédommal jártunk ki tekerni. Azon az éven az UB verseny keretén belül körbetekertük a Balatont. Az volt talán életem első sportteljesítménye. Egy évet jártam kettlebell edzésekre.  2014-ben 24 évesen jött a futás, akkor még nem is sejtettem, hogy ez a sport teljesen megváltoztatja az életem. A futásnak köszönhetően találkoztam az Insanity edzésekkel, ami elsősorban jó edzésforma volt a kondícióm, állóképességem javítására, amit 2016 márciusától hivatalosan is oktatok Nagymegyeren.  Idén januárban pedig megválasztottak BSI futónagykövetnek, ami talán az eddigi legnagyobb elismerés a futópályafutásom alatt.

Mit jelent pontosan az Insanity?

Az INSANITY eredetileg Amerikából származik, fegyencedzésnek is hívják, egy Shaun T nevű fickó találta ki. Az insanity magyarra fordítva őrültséget jelent, szóval, a neve is utal arra, ez nem egy egyszerű, laza kis edzésforma.  Nagyon intenzív, pörgős, az edzésen végig magas pulzusszámon mozgunk, annak ellenére, hogy eszközök nélkül edzünk, csak saját testsúllyal. Ez eredetileg egy 10 hetes edzésforma, a 10 hét alatt 50 edzést kell abszolválni, és brutális változáson mehetünk keresztül, főleg kondícióban nagyot lehet fejlődni. 2 év alatt hat ilyen 10 hetes edzésprogramot csináltak nálam végig, több száz ember próbálta ki már ezt a fajta edzést, és volt már bemutató edzésem Győrben is. Meglepő módon, főleg nők járnak hozzám, de néhány focista is csinált már végig egy programot és állították, hogy a foci edzéseket sokkal jobban bírják, robbanékonyabbak lettek. A csajok inkább alakformálás céljából próbálják ki, többen jelezték, hogy a narancsbőr ellensége az insanity. Mára már Nagymegyeren olyan sokan tartanak különféle edzéseket, hogy kisebb az érdeklődés az ilyen intenzív edzés iránt, de szerencsére vannak stabil tagok a csapatban, akik miatt egy jó darabig még nem szeretném abbahagyni. A nyári időszakban a nagy meleg miatt heti két alkalommal kint a szabadban edzünk, ősztől nyárig pedig benti edzéseink vannak heti három alkalommal.

Magad is aktívan sportolsz. Milyen sportágakat űzöl?

Ugye nálam már egy ideje első helyen van a futás, emellett biciklizem. Sajnos nagyon keveset, de járok úszni is, és a három sportág összegzéseként rövid és középtávú triatlont már teljesítettem, de terveim közt szerepel a hosszú távú is. Nagyon szívesen kipróbálok más sportágat, legyen szó jógáról, vagy éppen síelésről.

Kinek, ill. kiknek ajánlanád az Insanity-t?

Mivel nálam már járt mindenféle ember, én azt mondom, el kell jönni kipróbálni és pár alkalom után vagy nagyon megtetszik, vagy azt mondod, hogy soha többet. Ezt a fajta edzést vagy nagyon imádják, vagy nagyon nem szeretik. Aki mozogni szeretne, próbálja ki, aki fogyni szeretne, vagy javítani a kondícióján az csináljon végig egy 10 hetes edzésprogramot, nem fogja megbánni. Járnak hozzám egészen fiatal iskolás gyerekek is, viszont nagymamák is edzettek már nálam, kitartóan, szóval én azt mondom, ezt mindenkinek ajánlom, aki sportolni szeretne.

Ahogy azt a facebook oldaladon is közlöd, sok helyen vettél részt hosszútáv futáson. Melyek voltak a legnehezebbek és a legemlékezetesebbek?

A hosszú távú futások csak tavaly kezdtek el vonzani, addig a leghosszabb távom a maraton volt. A hosszabb távokból is egyelőre a terepfutások fogtak meg leginkább. Imádok terepen, hegyekben futni, fák alatt, patakok mentén, sziklás hegyoldalakon, meredek lejtőkön. Ez egy olyan fajta szerelem, amit nem lehet leírni, a látvány, ami több ezer méter magasban egy hegytetőn fogad, amikor felérek, az valami csoda. Első hosszabb terep ultra maratonom tavaly Szentendrén futottam, az UTH-n, ahol 84 kilométert 3100 méter pozitív emelkedővel, 11,5 óra alatt futottam. Itt lettem a terepfutás abszolút rabja. Elhatároztam, hogy idén lefutom az UTH leghosszabb távját, ami 112 kilométer volt, 4100 méter szinttel, és 18,5 óra alatt szerencsésen sikerült célba érnem. Ez volt a leghosszabb táv, amit egy nap alatt futottam, viszont nem ez volt a legnehezebb. Májusban, Szlovéniában futottam életem eddigi legnehezebb versenyén az UTVV-n, a táv 106 kilométer hosszú volt, közel 5000 méteres emelkedési szinttel. A terep szinte az elejétől a végéig sziklás volt, hatalmas hegyeket másztam meg, a nem alvás és a kevés evés ellenére, 21 óra alatt sikerült teljesítenem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szenvedtem és nem fájt a lábam a 2 verseny alatt. De amikor célba értem, minden fájdalmam elmúlt, boldogság és büszkeség volt az, amit abban a pillanatban éreztem. Úgy érzem, jó úton járok, és szépen folyamatosan tervezem be a következő versenyeimet.

Mennyivel nehezebb számodra a hosszútávfutás a maratontól?

Én izgulós fajta vagyok, ugyanúgy izgulok egy 10 kilométeres verseny előtt, mint ha 100 kilométert futok. Legyen kisebb verseny, maraton vagy akár ultramaraton, soha nem tanultam senkitől, hogy fussak, mindig futottam, ahogy bírtam és minden erőm beleadtam abba a 10 vagy 42 kilométerbe. Egy rövidebb távú versenyen is ugyanannyira “kinyírom” magam, mint egy maratonon. A 10 kilométeren végig padlógázzal megyek, de egy maratonon sem taktikázom sokat. És hogy választ adjak a kérdésre, úgy érzem semmivel sem nehezebb egy hosszabb táv, azt is megmondom, miért.

Egy rövidebb versenyen az állóképességnek a gyorsaságnak kell a toppon lennie. Ott minden erőmet beleadom, és abban fáradok el nagyon. Az ultrafutás annyiban különbözik, hogy ott már lélekben is erősnek kell lenni, 100%-osan ott kell lenni fejben. Ha én elhiszem, hogy meg tudom csinálni, akkor sikerül. Ott is testileg és lelkileg is nagyon elfáradok. Szerencsére a hosszabb versenyeken a kötelező felszerelések között ott van a mobiltelefon, ami nem csak azért kell, hogy segítséget tudjak hívni, ha baj van. Számomra azért is fontos, mert ha testileg kimerülök, vannak azok a bizonyos versenyen holtpontok, és ekkor egy telefonhívás a szeretteimtől, pár bátorító szó a családtól vagy a barátoktól, hatalmas löketet tud adni egy ilyen verseny során. Nagyon sok dolog közrejátszik és ezt helyesen alkalmazva jutok el a célig.