16 éve hunyt el Simon Tibor

By
Updated: apríl 23, 2018

16 éve, 2002. április 23-án tragikus körülmények közt elhunyt a mindössze 36 éves Simon Tibor, a Ferencváros válogatott játékosa és a Sopron vezetőedzője, miután egy budai szórakozóhelyen brutálisan megverték.

Pályafutása és csapatai
Pályafutását a Pénzügyőrben, a kölyökcsapatban kezdte, majd a Központi Sportiskola ificsapatában folytatta. 1985-ben a Ferencváros leigazolta, ahol több, mint 10 évig volt a ferencvárosi védelem meghatározó alakja. 1999 és 2001 között már edzőként, de játékosként is a BVSC és a REAC csapatának volt az edzője, ekkor került utolsó csapatához edzőként, a MATÁV Sopronhoz. A Ferencváros színeiben összesen 338 mérkőzést játszott (196 bajnoki, 87 nemzetközi és 55 hazai díjmérkőzést), míg a magyar válogatottnak 16-szor volt tagja. Csapattársai, játékosai, de még ellenfelei is nagyon tisztelték őt és munkásságát.

Halála és annak körülményei
2002. április 21-én a Kispest elleni bajnoki mérkőzés után egy születésnapi összejövetelre ment egy budapesti bárba. Az ünneplés közben a pezsgő kinyitásakor a pezsgő kifutott, más vendégekre is ráspriccelt. A két társaság összeszólalkozott, és a vitába beleavatkozott a szórakozóhely biztonsági személyzete is, melynek következtében tettlegességre is sor került. Simon az utcára menekült, de verekedés ott is folytatódott. Miután Simon a földre került, fejét feltehetően viperával bántalmazták, majd a biztonsági emberek otthagyták, s az egyik barátja hívta ki a mentőket. Eszméletét a mentőben vesztette el. Súlyos koponyasérüléssel és agysérüléssel a Szent János Kórházba vitték, ahol azonnal megoperálták. A következő két napon három koponyaműtétet is végrehajtottak rajta (vérömlenyeket távolítottak el, majd a koponyára nehezedő nyomást csökkentették). Kedd reggel még úgy tűnt, a beavatkozások sikeresek. Kedd este Simon állapota válságosra fordult, az agyhalál tünetei jelentkeztek, és 2002. április 23-án 23 óra körül belehalt sérüléseibe. Halála után minden FTC meccsen a 23.
percben bemondják a nevét, ezzel tisztelegve emléke előtt.

by bété