Interjú: Egy dunaszerdahelyi az ország legjobb kézilabda-csapatában

A kemény munka a sportban is meghozza gyümölcsét. Ennek ékes példája a dunaszerdahelyi Pogány Dávid, aki Szlovákia legjobb kézilabdacsapatában szerepel. A huszonhárom éves játékossal pályafutásáról beszélgettünk.

Hogyan és hol kezdted a kézilabdát?

Dunaszerdahelyen, még alapiskolás koromban. Az edzőnk Kálmán Miklós volt, aki remekül végezte a munkáját. Nagyon sok nemzetközi tornára vitte az ificsapatokat, és megszerettette velünk a kézilabdát.

Mindig kézilabdázó szerettél volna lenni?

Sohasem szerettem volna kézilabda-játékos lenni. Mindig kosárlabdázni akartam, de Dunaszerdahelyen nagyon szűk a választási lehetőség azokból a sportágakból, amelyeknek van egy kis színvonala. Minden csak a futball körül forog, pedig, ha a kézilabdát veszem, sokkal nagyobb tehetségek is voltak a csapatban, mint én, de sajnos, a szülők nem támogatják a gyerekeket. Rengeteg tehetség születik Dunaszerdahelyen, ám nincs lehetőség a további folytatásra. Nincsenek olyan sikeres dunaszerdahelyi labdarúgók, mint más sportágban szereplő sportolók; mégis jobban hangzik, hogy a fiam focista, nem pedig kosaras, vagy kézilabdázó.

Miképp jött az érsekújvári lehetőség?

Amikor bekerültem a szlovák ifi válogatottba, az Érsekújvár csapata kinézett magának. Abban az időben a férficsapatuk az egyik legjobb volt az országban, és nagyon jó körülményeket tudtak ajánlani. Engem a kézilabda érdekelt, szüleimet pedig az iskola. Érsekújvár mindkettőt biztosította.

Hogyan jött a Prešov ajánlata?

Miután Érsekújvárban megromlott az anyagi helyzet és a drága játékosok távoztak, maradtak a fiatalok, én pedig esélyt kaptam. Az első két szezon számomra nagyon nehéz volt, ugyanis tizennyolc évesen kellett volna pótolnom Oliver Rabekot, aki akkor tíz gólt dobált meccsenként. Sokan nem hittek bennem, de jött Peter Sporný edző, aki rám szabta az edzéseket, bizalmat adott, és huszonegy évesen, a bajnokság felénél, vezettem a góllövők táblázatát. Sporný, mint edző nagyon sokat segített, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mindig „nagyfiamnak” hívott, és számomra egyfajta apa volt. Ekkor jött a Prešov ajánlata. Voltak megkeresések, külföldről is, de Szlovákián belül egy kézilabdázó álma, hogy a Prešovban játsszon. Ugyanúgy biztosították az iskolát és a feltételeket, így nem kellett sokat gondolkodnom, jó helyre megyek-e.

Milyenek a körülmények?

Szlovákiához képest fantasztikusak! A csapat tulajdonosa, Miloslav Chmeliar rengeteg pénzt öl a kézilabdába, hatalmas fanatikus. Nemzetközi színvonalon még nem tudtunk nagyobb sikert aratni, de bízom benne, hogy egyszer az is eljön.

Milyen érzés az ország legsikeresebb klubjában szerepelni?

Fantasztikus! Amikor indultam az első edzésre, egy óráig tartott, míg a csarnok bejáratától eljutottam az öltözőig, mivel az újságírók, a televíziók és a szurkolók vártak bennünket. Kelet-Szlovákiában mindenki ismeri azokat, akik a Prešov csapatában játszanak, ennek van pozitív és negatív oldala is. Az egyetlen dolog, ami bánt, hogy szeptembertől sérült vagyok, és egyelőre még nem segíthetek a csapatnak.

Szerepeltek a nemzetközi SEHA ligában is. Mit gondolsz, milyen előnyöket nyújt ez a bajnokság?

A SEHA ligának egyre nagyobb a színvonala. A bajnokság főszponzora az orosz Gazprom, a világ legjobbjai közé tartozó Veszprém, a Vardar Skopje vagy a zágrábi csapatok szerepelnek benne, és ez magáért beszél. Ilyen nagy csapatok ellen játszani hatalmas előny, mivel mindig a jobbaktól lehet tanulni. A SEHA liga nagyon sokat segít azoknak a csapatoknak, akiknek a hazai bajnokság nem nyújt elegendő színvonalat. Így van ez Szlovákiában, Horvátországban és Magyarországon is.

Játszottatok a Bajnokok Ligájában is.

Mivel minden sportág az anyagiaktól függ, nincs ez másképp a kézilabdában sem. A csapatok, akikkel játszottunk, nagyon jó játékosokkal rendelkeznek. Mi négy versenysorozatban szerepelünk, és nagy ellenfeleink a sérülések, a fáradtság és a folyamatos utazás. Ez volt az első alkalom, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörében játszhattunk, de bízom benne, hogy tanultunk belőle és, a jövő évadra jobban fel leszünk készülve.

Figyeled a magyar bajnokságot? Benne a Veszprém, vagy a Szeged csapatait?

Természetesen. A Szeged már tizenhat évesen szeretett volna leigazolni, de az iskola miatt a szüleim nem engedtek. A kedvenc csapatom a Veszprém, mindig is az volt, és egy álmom válna valóra, ha egyszer majd ott játszhatnék. Minden egyes mérkőzésüket figyelemmel követem.

Mik a céljaid? Válogatottság, esetleg külföld?

Jelenleg a legfőbb célom, hogy teljesen felépüljek, ugyanis egy nagyon komoly vállsérülést szenvedtem. Ha rendbe jön, mindenképp szeretnék a Prešov csapatában még pár évet játszani, utána pedig meglátom. A külföld nagyon izgalmasan hangzik, de eléggé családcentrikus típus vagyok, szeretek minél közelebb lenni az otthonhoz. Persze, ha jelentkezne a francia PSG, vagy a Veszprém, még aznap csomagolnék!