Mi vagyunk a Gézengúzok! – futball, szórakozás és jótékonyság

Az hétköznapok és hétvégék korántsem unalmasak a nyékvárkonyi futballpályán és annak környékén. A mindössze 28 éves Méhes Gergely pedagógus sok éve foglalkozik utánpótlás-neveléssel, neki köszönhetően megalakult a Gézengúz „futballalakulat”. Segítőivel és tanoncaival nemcsak sikeres szerepléssel büszkélkedhetnek a Dunaszerdahelyi Területi Labdarúgó-bajnokság utánpótlás-mezőnyében, hanem megannyi program és jótékonysági rendezvény is fűződik a nevükhöz. Idén nyáron például már negyedik éve tudhattak maguk mögött sikeres nyári futballtábort, amelyen csaknem 150 gyermek vett részt. Nemrégiben pedig családi sportnapot is lebonyolítottak, amelyen Gelle Szofikának, a leukémiával küzdő komáromi kislánynak szerveztek gyűjtést. 

Mi célból jött létre a Gézengúz Polgári Társulás?

Az elején Nyékvárkonyi Focisuli néven szerepeltünk, majd a Gézengúz azért jött létre, mert kellett egy szervezet, amely nevében lehet rendezni a pályázatokat, s függetlenül működni a falutól. Szerencsére rettentő jól működik minden, sok pályázatot írtunk és nyertünk is meg. Igaz, hogy időigényes, de sok programot akarunk szervezni a gyerekeknek. Terveink közt szerepel, hogy megpályázunk egy saját területet, vagy egy kisbuszt. Ellátogatunk majd ismét a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiára is Győrbe, valamint az ETO stadionba. Jártunk már ott korábban, sőt még a Magvassy Mihály Városi Sportcsarnokba és az Audi Arénába is bejutottunk. Nagyon élvezték a gyerekek, pozitív élményekkel tértünk haza.

Hogyan valósultak meg az előző sikeres nyári focitáborok?

Az alapötlet az volt, hogy olyan tábort hozzunk létre, amely anyagilag legkevésbé terheli meg a szülőket, s hogy az anyagilag korlátozottabb családok gyermekeinek is elérhető legyen. Ez sikerült is, ráadásul a mai napig ez az elsődleges célom. Ha esetleg a tábor végén marad valamiféle összeg, azt mindig visszaforgatjuk: sporteszközöket, labdákat, stb. veszünk belőle. Az első éven kizárólag a nyékvárkonyi focicsapatnak lett létrehozva amolyan edzőtábor, amelyen kb. 20 gyerek vett részt. Innen indult az egész. Az igazat megvallva, az első három évben szinte egyetlen non-profit szervezet támogatását sem élvezhettük, hanem a helyi futballcsapaton keresztül működtünk, s nagyon sokat segítettek a szülők. Írtunk pályázatokat, amely Nyékvárkony község segítségével valósult meg, s amelyeken nyertünk is.

Méhes Gergely a felső sorban, balról a harmadik

Az idei táborban már jóval több szponzor és segítő könnyítette meg a dolgotokat

Abszolút. Ugye az idei év alapból egy változást hozott magával, hogy egy helyett két turnusban szerveztük meg a tábort. A létszám is jócskán növekedett, az előzőleges visszajelzések alapján már tudtuk, hogy az összes kiadó hely meg fog telni. A várkonyiakon kívűl bősiek, karcsaiak, de akár hodosiak is jöttek hozzánk most. A korlátot csupán azt szabta, hogy hány vezetőt és segédet tudok megmozgósítani. mivel több csoportra és korosztályra vannak osztva a gyerekek. Mivel egy nagy baráti társaság vagyunk, több edző bonyolította le az edzéseket rajtam kívül. Szabó Árpád, Sevecsek Tamás, Sevecsek Tibor már a kezdetektől segítenek nekem, Matus Krisztián és László József ugyancsak szabadidejükben vállalták a feladatot idén, Mészáros József és Kiss Tamás pedig szintén edzők, akikkel jó kapcsolatot ápolok, ezáltal is kerültek hozzánk. Rajtuk kívül a gyerekek úgymond „anyukája” Nagy Csilla, aki a pillanatok megörökítésén kívül a napi étkezések lebonyolítását és egyéb feladatokat lát el. Rengetegen vannak azok, akik nem első éven tartottak velünk. Az ő szüleik rendre megkérdezik, hogy mivel tudnának segíteni, s ilyenkor nagyon készségesen, általában üdítővel, kekszekkel szponzorálnak bennünket. A tábor elején mindig megszólítom azokat is, akikkel jóban vagyok, és tudom, hogy tudnának valamivel segíteni, vagy pedig a falubeli vállalkozókat, akik szintén nagylelkűen segítenek – akár ebéddel, édességekkel, gyümölcsökkel. Ők általában már jóval a nyár előtt számítanak a hívásomra, és örömmel járulnak hozzá a tábor színvonalának emeléséhez. Nagy hálával tartozunk nekik.

Ha a bajnokság közbeni edzéseket vesszük figyelembe, milyen lehetőségekkel, ötletekkel dobjátok fel a hétköznapokat?

Nyékvárkony testvérközségi kapcsolatot ápol Mátraderecskével, s anno ifista koromban mi is és a felnőtt csapat is jártunk oda edzőtáborba. Számunkra mindig nagy élmény volt odautazni, mert egy kiváló komplexum állt a rendelkezésünkre. Az ottani iskolaépület tetőtere szobákkal, konyhával, ebédlővel és szaunával van beépítve. Van egy hatalmas sportcsarnokuk is. Sajnos ez az oda-vissza kapcsolat pár évig megszűnt. Emiatt gondoltam egyet, és újra felvettük a kapcsolatot, hogy nem mehetnénk-e el a gyerekekkel oda. Örültek a megkeresésünknek, szívélyesen fogadtak bennünket, sőt egy műfüves pálya is épült ott azóta. Mivel a Mátrában a dombvidéken minden adott a jó edzésekhez, ki szerettük volna ezt használni. Csupán az utazást kellett megoldani, a szállásért és az étkezésért mindössze szimbolikus összeget kellett fizetni. Amikor útnak indultunk, mondtuk a gyerekeknek, hogy próbáljanak a kikapcsolódásra és az edzőtáborra koncentrálni, éppen ezért csak minimálisan engedtük meg a telefonok használatát. Ami kellemesen meglepő volt számomra, hogy kb. a 2-3. naptól már nem is hiányzott egyiküknek sem, hogy akár minimálisan is telefonozhassanak. A hazai edzéseket is színessé tesszük, pl. az ünnepekhez alkalmazkodva különböző edzésmódokat találunk ki: volt egy farsangi beöltözős, jelmezes edzésünk, ahol még mi, az edzők is beöltöztünk. Laza edzés volt, sokat nevettünk azon, ahogy különböző öltözékekben, nem hagyományos módon edzünk. November végén tartottunk egy rendhagyó, szezonzáró edzést este lámpafénynél, ahol a szülők is jelen voltak. Az időjárás nem volt túl kegyes, de ennek ellenére óriási tömeg jelent meg. Egy órát edzettünk a szülőkkel közösen, sőt a végére mindenki tetőtől talpig sárosan jött le a pályáról. Egyébként a Bősi Futóklubbal is tartottunk már közösen egy futóedzést.

Milyen célok dominálnak a bajnokságban a csapataidnál?

Az U11, U13 és U15, és a nem hivatalos U8 csapatait irányítjuk segítőimmel. A fiatalabbaknál az elsődleges célom olyan alternatívát nyújtani a gyerekeknek, hogy jókedvvel és önfeledten focizzanak. Igaz, ez néha az eredmény kárára megy, de fontosnak tartom azt, hogy mindenki pályára lépjen a gyerekek közül, bármilyen adottságokkal rendelkezik. Az U15-nél már szigorúbbak az elvárásaim, ott keményebbek az edzések, itt már az ifiévekre készülünk. Együttműködünk Egyházkarcsával, ami szerencsére sikeresen működik, hogy egymás csapatait kiegészítjük játékosokkal. Az U15 Nyékvárkony néven, az idei évtől pedig az U19-es csapat – csakugyan fúzióban – Egyházkarcsa néven szerepel, akiket szintén én edzek majd. Ebből mindkét falu játékosai csak profitálhatnak, hiszen játéklehetőséghez jutnak.

Szeptember elsején jótékonysági rendezvénnyel is készültetek, amely sikeresen zárult. Mikor határoztátok el, hogy jótékonykodni is szeretnétek?

Tavaly, a Gézengúz Polgári Társulás megalakulásakor összeültünk segítőimmel megbeszélni, hogy a futballon kívül melyek lennének azok a rendezvények, amelyeket megvalósíthatnánk, s amely főleg a gyerekeknek szólnak. A kismillió ötlet közül néhányat kiválasztottunk – közte volt a kéthetes nyári focitábor is, amelyet pár hete bonyolítottunk le, majd ugye ez a családi sportnap. A családi napot mindenképpen szerettük volna jótékonysággal egybekötni. Ugye, ez egy kényes téma, kétségkívül olyan személyt szerettünk volna támogatni, aki ténylegesen rá van szorulva. A legegyszerűbb utat választva, az egyik tanár kollégám tapasztalatainak segítségével cselekedtünk, hiszen ő is több jótékonysági és adománygyűjtési akciót szervezett már az iskolában. Gelle Szofikának már az iskolában is segítettek ilyen rendezvénnyel, s ezáltal esett rá a választás, hogy neki szeretnénk segíteni. Úgy volt kitalálva az egész, hogy ne saját forrásból kelljen mindent lebonyolítani, hanem egy alapítvány, a Libertate Polgári Társulás is bizonyos összeggel támogatott bennünket, amelynek segítségével létrehozhattuk ezt a napot. Az ismerősök, barátok szorgalmas munkáját is meg kell említenem, hiszen a nap folyamán mindenben segítettek, emellett a községi hivatal használatunkra bocsátotta a futballpályát is. A bejáratnál volt egy standunk, ahol mindenki egyénileg járulhatott hozzá a gyűjtéshez. A sikeres akció során 667,90 euró és 400 forint gyűlt össze. Ennek egy részét a rendezvényen összegyűlt egyéb bevétellel egészítettük ki. A másik felét visszaforgatjuk majd ebbe a napba, s egy másik eseménybe. Nemrégiben elnyertünk egy újabb pályázatot, amely során az árvaház gyermekeit vonjuk majd be közénk. Ez azonban már szűkebb körben történik majd, csak a Gézengúz csapatain és tagjain belül. Mindent összegezve, ahhoz képest, hogy először szerveztünk ilyen napot, szerintem egy jól sikerült akciót tudhatunk magunk mögött, persze, van még miben fejlődni. Szeretnénk hagyományt teremteni, hiszen ennek minden bizonnyal lesz folytatása.

By bété