A közösséget formáló erő

Egy nagyon érdekes helyzetnek voltam szemtanúja a DAC-Nyitra mérkőzés előtt. Történt ugyanis, hogy ezúttal nagyjából másfél órával a mérkőzés előtt Dunaszerdahelyről Albár felé vettem az irányt. Máskor, már 1-2 órával a kezdés előtt a stadionban vagyok, ezúttal viszont nem így volt. Ami nagyon meglepett, az az autóforgalom, ugyanis vasárnap dél tájékában annyi autó volt az utakon, mint egy átlagos hétköznap délutánján. Talán még ez sem okozna akkora feltűnést, viszont ami tovább fokozta a meglepettségemet, az az autókban ülő emberek voltak. Megszámlálhatatlan sárga-kék mezes-sálas embert láttam. Folyamatosan érkeztek szemben az autók a galántai, érsekújvári, komáromi járásból, a szélvédők mögött DAC sálak voltak elhelyezve. Az emberek felbuzdulva, győzelemre éhesen robogtak Dunaszerdahely felé. Másfél órával a kezdés előtt már a Turul bár mellett is gyülekeztek a szurkolók, autókkal jöttek-mentek, készültek a találkozóra.

Köztudott, hogy a DAC mérkőzéseire nem csak Dunaszerdahelyről, hanem az egész Csallóközből járnak, de talán most szembesültem vele igazán, hogy ez mit is jelent pontosan.

Elképesztő tömegeket vonz a DAC és most főleg a csallóközi és felvidéki szurkolókra gondolok, akik hétről-hétre rendszeresen Dunaszerdahelyre látogatnak, és a csapatnak szurkolnak. Nem divatból jönnek, magukénak érzik a klubot, a csapatot. Sokuk évtizedek óta a DAC szurkolói, szülő-nagyszülő által ragadt rájuk a szeretet. Ezek az emberek közösséget, a DAC közösségét alkotják. Ebben rejlik a DAC igazi ereje, ezt kell megtartani és tovább vinni.